Őszintén meglepődtem azon, hogy az ENSZ tanulmánya alapján az emberek 10%-ának semmilyen előítélete sincs a nőkkel szemben a politika, gazdaság, oktatás és erőszak terén. Nekem nagyon más a tapasztalatom.

Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy a statisztika mást mutat, mint amit magam körül látok, tapasztalok. Talán a világátlagnál előítéletesebb helyeken éltem volna eddig? Nem hiszem. Akkor csak a rosszra emlékeznék? Ebben már lehet valami, bár még ezt belekalkulálva sem érzem a 10%-ot helyénvalónak.

Aztán végiggondoltam, hogy ezt a különbséget a tapasztalat és a statisztika között az is okozhatja, hogy azok nagy része, akiknek nincsenek előítéleteik, a szemszögükből egyenlőként kezelnek: úgy, mintha nekem is ugyanazokon az akadályokon kéne átbukdácsolnom, mint másoknak. Hiszen nekik nincsenek előítéleteik, mindenkit egyformán ítélnek meg. Csakhogy ennek az az eredménye, hogy ők sem bánnak velem igazságosan.

Hogy mit értek ez alatt, egy történettel szeretném szemléltetni.

***

12 éves voltam, amikor életemben először részt vettem egy matekversenyen. Sajnos nem sikerült minden feladatot megoldanom, de így is kétszer annyi pontot szereztem, mint a második helyezett, így meghívót kaptam az önkormányzat által rendezett díjkiosztóra.

Hogy a díjkiosztó zökkenőmentesen menjen, egy adott időpontban megkérték a matekverseny helyezettjeit, hogy menjenek előre, hogy ezáltal a megfelelő időben gyorsan fel tudjanak menni a pódiumra. Mivel én is díjazott voltam, megpróbáltam előre menni, de néhány felnőtt elállta az utamat, jelezve, hogy most a matekverseny díjkiosztója következik, ami nyilván nem érint engem. Hiába mondtam, hogy de, csak kedvesen megmosolyogtak, s mondták, hogy legközelebb jobb mesét találjak ki, ha előre szeretnék tolakodni. Így megpróbáltam másik irányból előre menni, de ott sem sikerült: biztosak voltak benne, hogy eltévedtem, s hogy segítsenek, s megkíméljenek, elzárták az utam.

Csak akkor engedtek tovább, amikor név szerint szólítottak, s egyértelművé vált, hogy egy lányt várnak, aki viszont nem érkezik, így az engem blokkolók elhitték nekem, hogy talán én lehetek az. Persze időbe telt, mire sikerült előre mennem, így mindenkinek várnia kellett miattam, az egész díjkiosztó alatt én voltam az egyetlen, aki galibát, csúszást okozott. Erre természetesen a díjkiosztást vezető ember is tett egy epés megjegyzést, s miközben vártak az érkezésemre, elismételte, hogy amikor a díjazottakat kérik, hogy menjenek előre, akkor ezt tegyék meg, velem pedig úgy beszélt, mintha gond lett volna az értelmemmel, hogy ezt az egyszerű kérést sem tudtam teljesíteni.

Az eredmény: ahelyett, hogy büszkén vettem volna át a jól megérdemelt díjamat, csak a megalázottságra emlékszem.

***

Persze mindenkit megértek a történetben: akik nem akartak továbbengedni, azok csak meg akartak védeni, illetve nem feltételezték, hogy bármi közöm lett volna a matekhoz; a díjátadást vezető pedig csak azt látta, hogy én nem voltam ott a helyemen, míg mindenki más igen, s mivel mindenkinek ugyanazon a termen kellett áthaladnia, feltételezhette, hogy a gond az én képességeimmel volt, arra nem gondolt, hogy bár a közeg ugyanaz volt, máshogy viszonyult hozzánk: a többieket előre engedték, míg engem nem.

A történetben leginkább a díjátadást vezető viselkedésére szeretném felhívni a figyelmet: ő lehet, hogy semmilyen előítélettel nem rendelkezett, de mégis igazságtalanul hibáztatott engem a kialakult helyzetért, hiszen nem vette figyelembe, hogy a közönség előítélete miatt nekem más akadályokon kellett átjutnom, mint a többi díjazottnak. A viselkedése miatt hozzájárulhatott az előítéletesség növekedéséhez.

Ez a történet arra is jó példa, hogy miért érzem azt, hogy az emberek sokkal több, mint 90%-a rendelkezik negatív előítélettel a nőkkel szemben: ugyanis ha egy csoportban csak egy ember is előítéletesen viselkedik, s a többiek ezt nem veszik észre, akkor azt én úgy érzékelem, hogy a csoport tagjai mind előítéletesek, holott ez nem feltétlenül igaz.

Mindenesetre nekem erőt ad, hogy az emberek 10%-ának nincs semmilyen negatív előítélete a nőkkel szemben a politika, gazdaság, oktatás és erőszak terén – azaz az emberek 10%-a ellent tudott állni a társadalmi nyomásnak, s úgy gondolja, hogy egy ember a nemétől függetlenül: ember. Viszont amire érdemes figyelni, hogy ez a 10% is viselkedhet diszkriminatívan, ha nem veszi figyelembe a társadalmi viszonyokat.