A sztori, amin kiakadtam
Egy Németországban élő olasz ismerősöm október óta digitális nomádként Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön, Kambodzsában tengeti a napjait, s tervei szerint egy hét múlva utazott volna tovább Vietnámba, majd onnan vissza Németországba, hogy a tavaszt már Berlinben köszönthesse.
Azért csak volna, mert időközben Vietnám úgy döntött, hogy mivel Észak-Olaszországban relatíve nagy a koronavírus-fertőzöttség, megváltoztatja az olasz állampolgárok beutazási lehetőségeit: ha be is engedi őket, akkor is karantén alá helyezheti őket – bármilyen indok nélkül. A tervezett ifjúsági szállása is írt neki egy udvarias levelet arról, hogy az olasz útlevele miatt a foglalását megszüntetik.
Hogy mi ezzel az alapvető gond?
Csak annyi, hogy nem azokat szűrik, akiket kellene: a koronavírust az ember állampolgársága cseppet sem érdekli. Ha azt szeretnénk felmérni, hogy valaki milyen eséllyel fertőzött, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az adott ember milyen eséllyel találkozott fertőzöttekkel, azaz volt-e nagy repterek környékén, illetve a vírus gócpontjaiban.
Jogos a felvetés, hogyha csinálják, akkor biztos van értelme. Erre az a válasz, hogy mivel sokkal nehezebb kideríteni, hogy az adott ember merre járt, mint az útlevelére rápillantani, kevesebb munka, könnyebben kivitelezhető az útlevél ellenőrzése; s valószínűleg azt feltételezik, hogy egy olasz nagyobb eséllyel volt Észak-Olaszországban, mint egy nem-olasz. Ez igaz, de a két csoport nem fedi egymást teljesen, így ez a szűrés nem hatékony.
Ráadásul nem az az igazi kérdés, hogy ki mekkora eséllyel volt Észak-Olaszországban, hanem az, hogy ki mekkora eséllyel utazik Vietnámba úgy, hogy előtte Észak-Olaszországban volt, vagy út közben találkozott valakivel, aki Észak-Olaszországban volt. Mivel Észak-Olaszországban sok a turista, s a turisták nagyobb eséllyel utaznak, ezért az állampolgárság teljesen irreleváns a kérdésben. Az ismerősöm esetében elég jól kivehető, hogy az utóbbi hónapokban végig Délkelet-Ázsiában volt, de ez a rendelet alapján nem számít, csak az, hogy az állampolgársága olasz.
Összegezve: van egy csoport, akitől tartanak, mert fertőzhet, de nehéz őket meghatározni, ezért egy könnyebben meghatározható, de más tagokból álló csoportot korlátoznak. Így valószínűleg beengednek jó eséllyel fertőzött embereket, míg nem fertőzötteket pedig kizárnak az országukból. Tehát, bár értem a döntésük hátterét, nem értek egyet vele, mert a választott módszer nem hatékony módja a védekezésnek, s ráadásul felesleges anyagi kárt okoz nekik az elmaradt turizmus miatt.
Pont így működik a diszkrimináció, az előítéletesség
Az előítéletek, a diszkrimináció is pont így működik:
- Félünk valamitől, meg szeretnénk védeni magunkat valamitől
- Valamilyen laza, vélt vagy valós kapcsolat okán összekötjük ezt a félelmünket egy könnyen meghatározható csoporttal
- Innentől az adott csoport tagjaitól tartunk, s nem azoktól, akik olyan veszélyt jelentenek ránk, amitől meg szerettük volna védeni magunkat
Azaz az előítéletünk miatt hamis biztonságérzetünk lesz, miközben továbbra is kitesszük magunkat annak a veszélynek, amitől meg szerettük volna védeni magunkat. Ez nem hatékony módja a védekezésnek.
Megjegyzés: Ez poszt a diszkrimináció, előítéletesség további káros hatásairól, pl. a Gólem effektusról (ha valakit rossznak tartunk, az rosszabb is lesz), morális oldaláról nem szól, csak azt mutatja be, hogy miért alapból hülyeség az egész.