Ahhoz a bejegyzésemhez, amiben azon gondolkodtam, hogy miért keresnek a létfontosságú szakmákban dolgozók kevesebbet, sok érdekes hozzászólás érkezett. Ezekre azóta is próbálok válaszolni egy összefoglaló posztban, ami csak nyúlik és nyúlik, így úgy döntöttem, hogy a választ szétdarabolom, s az első részben arra válaszolok, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem miért is nem egyenlő a kommunizmussal.
Feltétel nélküli alapjövedelem ≠ kapitalizmus, kommunizmus
Kommunizmus és kapitalizmus: általában egymással szembeállítják őket, de a feltétel nélküli alapjövedelem szempontjából mindkettő ugyanott hibázik, ugyanis mindkettő elveszi az egyén döntési szabadságát azzal, hogy az eszköz, amivel az egyén hatékonyan értéket állíthat elő, gyakran az állam (kommunizmus) vagy a tőkés (kapitalizmus) tulajdonában van. Amennyiben tehát az állam vagy a tőkés megakadályozza az egyént abban, hogy a megfelelő eszközökhöz hozzáférjen, elveszi tőle azt a lehetőséget, hogy hatékonyan hozzáadott értéket termeljen. Ezáltal nem teljesül a szabad piac "szabad" feltétele, hiszen az egyén egy bértárgyalás során nem szabad, nem egyenlő fél, mivel hozzáadott értéket hatékonyan csak az adott vállalat segítségével tud előállítani.
Természetesen ennek a központosításnak előnye is van, ugyanis összpontosítva erőforrásainkat sokkal hatékonyabban tudunk működni. Ezért bár visszatérhetnénk arra, hogy mindenki csak a saját eszközeivel dolgozzon, nem feltétlen ez a hatékony megoldás. A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése esetén elmúlna a fent említett egyenlőtlenség a bértárgyalás során, hiszen egyik szervezet sem tudná ellehetetleníteni a munkavállalót.
Mi történik azzal, aki nem szeretne munkahelyen, pénzért dolgozni?
A feltétel nélküli alapjövedelem azt is jelenti, hogy aki nem szeretne dolgozni, annak nem is kell. A kommunizmus során dolgozni kötelező volt, akkor is, ha az adott ember nem látta munkája értelmét, ami fásultsághoz, kiábrándultsághoz vezethetett. Ez a feltétel nélküli alapjövedelem esetén nem lenne így, hiszen egyéni, belső motiváción kívül semmi nem kötelezné az adott embert arra, hogy dolgozzon.
A feltétel nélküli alapjövedelem hatékonyságra ösztönöz
A kommunizmus rendszerének egyik legnagyobb és legszéleskörűbben elfogadott hibája, hogy a rendkívül bürokratikus forráselosztás miatt hatékonyságot vesztett. Ennél a kapitalizmus sokkal rugalmasabb, hiszen a cégek jóval rugalmasabbak, mint az állam, így gyorsabb a visszajelzés arról, hogy mi hatékony, s mi nem. Erre tesz rá még egy lapáttal a feltétel nélküli jövedelem: a munkavállaló dönthet arról, hogy hogy tudja a lehető leghatékonyabban felhasználni az idejét. Így a munka jellegű forráselosztás szempontjából is sokkal hatékonyabb a feltétel nélküli alapjövedelem rendszere, mint a kapitalizmusé vagy a kommunizmusé.