Bár én is jobban örülnék annak, ha a szlogen az lenne, hogy mivel mindenki élete egyformán számít, így a feketék élete is, végül a szlogen az lett, hogy számít a feketék élete (Black Lives Matter). Amire sokan azt válaszolják, hogy mindenki élete számít. Persze, logikus, igen, mindenki élete számít, csakhogy van egy kis gond a mai rendszerünk felépítésében, a döntéshozásban, ami miatt ez a gondolatmenet bár logikus, mégsem működik. Ugyanis ha manapság azt mondjuk "mindenki élete" azt sokan akaratlanul is úgy értelmezik, hogy a "többségi, felnőtt férfiak élete"*. A döntéshozásban is. S erről nem a politikusok tehetnek, a gond sokkal mélyebb, rendszerszintű, hogy G Ras-t idézzem a Black Lives Matter tüntetésről:
ellenségeink nem más politikai véleményen lévő emberek, nem is különböző politikai vezetők, hanem az az emberi természet, az a rendszer, amiben élünk, amit kiépítettünk.
Hogy működik a döntéshozás ideális esetben?
Ideális esetben, ha van elég erőforrás, a kutatók, tanácsadók megnézik a lehetséges döntések hatását minden érintettre, ezt összegzik, s ez alapján a döntéshozók döntést hoznak.
Ez tökéletesnek tűnik, így lehet megalapozott, jó döntéseket hozni. Akkor hol ebben a baki? Ott, hogy a kutatók, tanácsadók gyakran tudatalatt behelyettesítik a minden érintettet (középkorú, többségi) férfiak sokaságával.
Ezt jól példázza egy svédországi város, Karsloga esete, ahol úgy döntöttek, hogy átvizsgálják a rendeleteket, hogy tényleg mindenki igényeit egyformán figyelembe vegyék. Természetesen voltak ellenzők is, s az egyikőjük viccesen odavetette: ah, legalább a hókotrással semmi ilyen gond nem lehet. Mint kiderült, dehogynem, s mindenki igényének figyelembevételével a város még spórolt is.
Karsloga esete a hókotrással
A gond az volt, hogy Karslogában a hókotrás során a lakás és a munkahely között autóval ingázók számára ténylegesen a lehető leghatékonyabban tisztították meg az utakat. Csakhogy az utakat másra is használják, nem csak autóval való munkába járásra, de ezt a döntéshozatalkor elfelejtették figyelembe venni. Ráadásul a gyalogosok, biciklisták sokkal nagyobb eséllyel szenvednek balesetet, ha havazik, mint az autóval közlekedők. Amint átszervezték a hókotrás menetrendjét, s minden érintett igényét egyformán figyelembe véve először a járdákat és a bicikliutakat tisztították meg, lecsökkent a balesetek száma, ezzel pénzt (és szenvedést) spórolva a városnak és lakóinak.
Máshogy megfogalmazva: amiatt, hogy tudatalatt azt feltételezték, hogy mindenki úgy viselkedik, mint egy tipikus középkorú, többségi férfi, éveken át kidobták az ablakon az adófizetők pénzét.
Miért van szükség a Black Lives Matterre?
Mivel gyakran akaratlanul is elfelejtjük az emberek, az emberi igények sokféleségét, ezért fontos a folyamatos emlékeztetés arra, hogy ha jó döntéseket akarunk hozni, akkor bizony mindenki igényeit egyenrangúan figyelembe kell vennünk. Egyenrangúan, azaz nem úgy, mint egy furcsa eltérést a tipikustól, a többségi, felnőtt férfitól. Akit a dolog etikai oldala nem győz meg, annak ott van a pénztárca kérdése: ugyanis jelenleg mindannyian fizetünk azért, hogy a rendszerünk, modelljeink diszkriminalizálnak. Nem csak a hátrányos helyzetűek, hanem mindenki, mindannyian fizetünk érte. Számít a feketék élete.
* Mármint a patriarchális társadalmakban, ugyanis a matriarchális társadalmakban ugyanez a felnőtt, többségi nőkre igaz. Mivel mi az előbbiben élünk, ezért a közérthetőség kedvéért a bejegyzésben végig meghagytam férfinak.