Az utóbbi hetekben megint sokat olvashattunk arról, amiről már évek óta, hogy a politikusok szerte a világon nem követik a tudósok tanácsait. Ami engem érdekel, hogy vajon miért nem értik meg egymást a tudósok és a politikusok? S mit lehetne tenni, hogy jobban együtt tudjanak működni, s így jobb döntéseket tudjanak hozni a politikusaink?

A kérdés megválaszolásához először a két világ működését veszem górcső alá, utána néhány nehezítő tényezőt veszek számba, majd egy lehetséges kiutat mutatok be.

Hogyan működik a politika világa?

Számít, hogy mi a valóság, de még inkább, hogy mit ismételnek sokan, hiszen akkor lesz a javaslatodnak, a döntésednek támogatottsága, ha sokan rád szavaznak, ha sokan úgy gondolják, hogy megbízhatnak benned. Mivel semmi sem fekete vagy fehér a politika világában (hiszen szinte mindent lehetett volna jobban/rosszabbul csinálni, s ha mégse, akkor is elő lehet hozakodni egy elméletileg jobb/rosszabb döntéssel, amit nem lehet a valóságban leellenőrizni, mivel nincs lehetőség kontrollált párhuzamos kísérletek végzésére), ez a bizalom, a szavazat nagyban függ attól, hogy a te esetedben a feketére vagy a fehérre koncentrálnak a szavazóid.

Az emberek döntéseit nagyban befolyásolja, hogy mit és hányszor hallanak, ezért, ha valamit sokan és sokszor elismételnek, akkor az bizonyos mértékig úgy is lesz. Azaz a (politikai) valóságot az emberek szavai alakíthatják, így ha valaki olyat mond, ami nem tetszik, akkor az elhallgattatásával a (politikai) valóságot át lehet alakítani.

Hogyan működik a természettudományok világa?

Mivel a tudósok is emberek, így számít, hogy ki mondja, amit mond, de a tények felülírnak mindent, hiszen a természettudományok célja megérteni, s ezt felhasználva megjósolni, befolyásolni a tényleges, létező világ működését. Ez utóbbi függ a cselekedeteinktől, de egyáltalán nem függ attól, hogy ki mit mond róla.

A gond

Sajnos a politikusok gyakran a saját világukban tapasztalt mechanizmusokat próbálják alkalmazni a természettudományok során, s ebből lesz az, hogy azt hiszik, hogyha elhallgattatnak tudósokat, akkor a valós gond is megszűnik. Nem, a gond nem szűnik meg, csak kevesebb időt és energiát fogunk arra szánni, hogy a számunkra kedvező irányba befolyásolhassuk világunk működését.

A tudósok sem szentek

Persze ezt a szép tiszta képet befolyásolja, hogy pl az USA-ban sok tudós nem állami alkalmazott, s az esetleges jövőbeli fizetése (s ezáltal a gyerekei ellátása) függhet attól, hogy milyen eredménnyel zárul a kutatása, ami emberi szempontból érthetően befolyásolhatja a munkáját, s ezáltal kevésbé megbízható, hogy tényleg független kutatás eredményének tekinthető, amit a kezéből kiad.

De még erre sincs szükség ahhoz, hogy hiteltelenítsék a tudósok munkáját, hiszen sok-sok tudós rendkívül stresszes körülmények között dolgozik, a folyamatos teljesítmény- és publikációs kényszer miatt sem az egyetemi évei, sem a későbbi munkája során nincs ideje igazán elmélyülni a kutatási témájában. Így tényleg lehet felületes kutatásokat is találni, s ezeket felhasználni arra, hogy az összes tudóst, azokat is, akik a nehezített körülmények ellenére is rendkívül alapos, minőségi munkát végeznek, hiteltelenítsék.

Hogyan lehet kimászni ebből a slamasztikából?

Nehezen. De érdemes, ugyanis a politikusaink nem tudnak jó döntéseket hozni, (kivéve vak tyúk is talál szemet alapon) ha nincsenek jól informálva. Ezt az informáltságot a tudósok tudják biztosítani.

Hiába töröm a fejem, csak az a megoldás tűnik járhatónak, hogy az együttműködésük fontosságát szem előtt tartva mindkét oldal megpróbálja megérteni a másikat, sosem feledve, hogy a két világnak nagyon más a logikája, azaz ami az egyik világban főbenjáró bűn, az a másikban lehet a mindennapok része, így egy ilyen összefogás sok-sok türelmet igényelhet (igen, azt kérem szegény agyonhajszolt politikusainktól és tudósainktól, hogy legyenek türelmesek egymással). De megéri, hiszen a társadalmunknak szüksége van jó döntésekre, azaz jól informált döntéshozókra, amit csak a tudósok és a politikusok együttműködésével lehet elérni.