Gyakran halljuk, amikor valaki felemeli a szavát a környezetvédelem érdekében, hogy előbb mindenki a saját portáján tegyen rendet, s, khm... hány percig is zuhanyozott az illető legutóbb? Nem lehetett volna egy perccel rövidebb ideig? Na ugye, ő is fecsérli az erőforrásainkat, a drága vizünket, miközben nekünk azt tanácsolja, hogy csökkentsük a károsanyag-kibocsátásunkat. Ez hiába csak ad hominem, azaz az embert próbálják hitelteleníteni, ahelyett, hogy az érveire válaszolnának, sajnos akkor is hatékony. 

Ezért is olvastam nagy örömmel Emma Marris írását a Nature-ben, aminek már a címe is kifejező: Saját szén-dioxid-lábnyomunk csökkentése nem olyan hatásos, mint a kormányok és a vállalkozások elszámoltatása. S miért gondolja ezt? Lássuk a részleteket!

Ha a Földet szeretnéd megóvni, ne csak egyéni szinten cselekedj!

Még mielőtt azt gondolnánk, hogyha a saját széndioxid-lábnyomunk csökkentése nem hatékony, akkor nem tehetünk semmit, fontos leszögezni, hogy természetesen mindenki tehet és fontos hogy tegyen is a közös otthonunk, a Föld megóvása érdekében. A kérdés, hogy hogyan tehetjük ezt a leghatékonyabban. Az elmúlt évtizedben a környezetvédelmi csoportok rendre azt javasolták, hogy viselkedésünk megváltoztatásával csökkentsük a kibocsátásokat egyéni szinten, lásd: válaszd a tömegközlekedést, fogyassz kevesebb húst, vásárolj takarékos izzókat, stb. Ezt a szemléletet a BP olajipari óriás kezdte el népszerűsíteni még 2005-ben. Hogy miért? Ugyanis így mindenki a saját kibocsátásának csökkentésén dolgozott, miközben a kormányok és vállalatok ilyen jellegű elszámoltatására nem maradt idő és energia.

S pontosan ezen érdemes változtatnunk, ha hatékonyan szeretnénk tenni a Földünk érdekében, hiszen míg a fejlett országokban egy átlagember kb évi 10 tonna széndioxid kibocsátásért felel, addig egy szénerőmű leállításával 10 millió tonna széndioxid kibocsátását lehetne megszüntetni, s az energiatermelést fenntarthatóbbá tenni.* Azaz nagyságrendileg milliószoros a különbség. Egy ilyen leállítást együttesen, összefogva el lehet érni, s nem kell hozzá millió ember munkája.

Tehát ha együttesen cselekszünk, akkor sokkal nagyobb hatásfokkal óvhatjuk a Földünket, mintha egyesével, egyénenként tennénk érte. De mit is tehetünk együtt és hogyan? Íme néhány példa: csatlakozhatunk azokhoz, akik új bicikliutak, jobb tömegközlekedés kialakítását kezdeményezik helyi szinten, vagy akik a levegő minőségéért tesznek, vagy akik magasabb szinten lobbiznak hogy környezetvédőbb rendeletek szülessenek.**

Bárki, aki valamilyen közösség tagja, tehet azért, hogy az adott közösség minél környezetvédőbb döntéseket, célokat fogadjon el. Persze az ember nem szeretné, ha kiközösítenék – ráadásul a kiközösített ember nem is tehet sokat a közösség megváltoztatásáért. Ezt el lehet kerülni pl azzal, hogy szövetségeseket keresünk, s várhatóan meg fogunk lepődni, milyen sokan gondolkodnak hozzánk hasonlóan, sokszor csak az a gond, hogy eddig mindenki csak otthon tette a magáét, s nem mert együttesen felszólalni – persze arra is fel kell készülni, hogy lesznek, akik nagyon ellenezni fogják gondolatainkat. Ha nem szeretnénk mi magunk kezdeményezni, akkor csatlakozhatunk már működő csoportokhoz,** s ne feledjük, hogy nekik is szükségük van minél több támogatóra, hogy hallathassák a hangjukat, hogy komolyabban vegyék őket a döntéshozatal során.

Ahányan vagyunk, annyiféle lehetőségünk van a kollektív fellépésre. Ami fontos, hogyha el akarunk valamit érni, akkor ne csak egyéni szinten próbálkozzunk, hanem működjünk együtt másokkal nagyobb célok érdekében. Természetesen amennyire tudjuk, tegyük fenntarthatóbbá a saját életünket is. De elsősorban azokat a rendszereket kell megváltoztatnunk, amelyekben mindannyian élünk, amelyek jelenleg megnehezítik és drágává teszik a fenntartható életmódot a számunkra. Ha összefogunk, együtt megváltoztathatjuk a világot.

* Természetesen, a társadalmi fenntarthatóság érdekében ezt fontos úgy meglépni, hogy az áttérés a fenntartható energiaforrásokra társadalmilag igazságosan történjen, azaz az energiaszegénység minél kevesebb embert érintsen. Illetve az is igaz, hogy a fenntartható energiatermelés sem jár 0 szén-dioxid kibocsátással, de attól még a nagyságrendek maradnak.

** Sok-sok ilyen szervezet van, ha nem ismerjük őket, s érdekelnek, érdemes rájuk keresni. Ha esetleg a honlapjuk nem túl vonzó, ne ijedjünk meg, eddigi tapasztalataim alapján gyakran sokkal aktívabb munkát végeznek, mint ami a honlapjaik alapján várható lenne.