Elsőként pár adat: Magyarországon 2018-ben a szülések 40%-a császármetszéssel zajlott, míg az anyák max. 10%-a szeretett volna császármetszéssel szülni. Azonban ne felejtsük el, hogy a császármetszés hasznos, akár életmentő* beavatkozás is lehet, ez azonban az esetek kevesebb, mint 10%-át magyarázza. Ez azt jelenti, hogy alsó hangon ötből egy terhes nő akarata ellenére, orvosi szempontból indokolatlanul esik át egy nagyobb műtéten, azaz: évente több mint 15 000 nőt műtenek meg feleslegesen, az akarata ellenére. 

Azon kívül, hogy a császármetszés az adófizetők pénzébe is kerül (kb 100 000 ft extrát fizet az állam egy császármetszésért), arról se feledkezzünk meg, hogy valaki az élete következő 30-70 évét egy, a testén az akarata ellenére ejtett nagy sebbel fogja leélni. Természetesen jöhet az ellenérv, hogy mindig van beleegyező-nyilatkozat, de aki hallott már pár szülés-történetet, az tudja jól, mennyire kiszolgáltatottak ilyenkor a nők, így ezt nem tudom elfogadni ellenérvnek.

Ennél sokkal elfogadhatóbb lenne, ha fogorvosnál egy az öthöz lenne az esélye, hogy az akaratom ellenére kihúznák egy egyébként egészséges, esetleg tömendő fogamat. Pedig már ennek a gondolatára is kiráz a hideg!

Szerencsére a fogorvosnál ettől nem kell félnem, de vajon a szülésnél miért operálnak embereket akaratuk ellenére, egészségügyi indok nélkül? Orvosok és anyukák véleménye alapján összeállítottam a lehetséges okokról egy tömör listát:

Szabályozási okok:

1. jogi: kevesebb kártérítési ügy van az elvégzett császármetszésekből, mint a nem elvégzettekből
2. helyhiány a kórházakban
3. időhiány: mivel a hálapénz-rendszer miatt egy orvos-egy páciens, ha a szülés munkaidőn kívül van vagy elhúzódik, az orvos pihenőideje bánhatja (az orvosok is emberek, akiknek szükségük van pihenésre, s mindenkinek jobb egy kipihent orvos)
4. császármetszés után többet fizet az OEP a kórházaknak

Kulturális okok:

• hálapénz: császármetszésekért általában több
• patriarchális társadalmi berendezkedés (a nők nem állnak ki/nem tudnak kiállni megfelelően a jogaikért)
• kockázatkerülés: a császármetszés tervezhető, míg minden hüvelyi szülés egyedi

Tudásbeli okok:

1. kevés szülész vállalja a farfekvéses szülések spontán levezetését, illetve a harántfekvéses babák megfordítását – ez inkább a szülésznők és a bábák tudásköre, akik azonban a kórházi hierarchiában gyakran lejjebb vannak (ez kulturális gond is)
2. az orvosok leginkább azt tanulják, hogyan avatkozzanak be, hogyan mentsenek meg veszélyes helyzeteket, (innen is köszönet nekik az odaadó, s gyakran életmentő munkájukért) így ebből a szemszögből néznek a szülésre
3. bizalom a technikai fejlődésben: annak a hite, hogy jobb az orvosi beavatkozás, mint a természetes út (ez kulturális is)

Mivel egy adott közösség kultúráját hosszú idő megváltoztatni, így most erre nem térek ki, mert jobban örülnék egy gyorsabb változásnak, illetve ha a szabályozási gondok megoldódnak, akkor a környezetnek sem lesz akkora befolyása. Addig is, köszönet az 1001 orvos a hálapénz nélkül és a Másállapotot a szülészetben csoportnak a munkájukért, s hogy reményt adnak, hogy a jelenlegi rendszer hamarosan megváltozik.

A tudásbeli okokkal kapcsolatban már érezni az új szeleket, annak ellenére, hogy az orvosokat, szülésznőket, bábákat, egészségügyi dolgozókat sokan bántják, s ha bántanak, védekezünk és bezárkózunk, így nehezebb elismerni, hogy valamit nem tudunk, s nyitottnak lenni az új tudásra – ezért megemelem a kalapomat azok előtt, akik mindennek ellenére elég erősek és tanulnak.

Amin gyorsan és könnyen lehetne változtatni, azok a szabályozásbeli gondok, s ezáltal az orvosok munkájának a körülményei. Hiszen a jelenlegi szabályozás nem hagyja, hogy az orvosok a legjobb tudásuk szerint járjanak el, mivel olyan dolgokra is figyelniük kell (jogi dolgok, kórházi helyhiány, a kórház bevétele) ami nem kéne, hogy az ő gondjuk legyen. A szabályozás megváltoztatásával megspórolt évi 1,5 milliárd forintot például szülészetenként 5 extra kórházi ágyra lehetne költeni, ezzel csökkentve, megszüntetve a helyhiányt, s még maradna is valamennyi a zsebben. Ebben a megoldásban bízom leginkább, hiszen pszichológiából is tudjuk, hogy az ember döntéseit a körülményei (pl. sietni kell) erőteljesen befolyásolják.

Végül álljon itt két jó és egy rossz ötlet a nagyvilágból:

• Franciaországban és Svédországban a szülés szülésznők által vezetett, a kórházhoz kapcsolódó részlegben történik, orvost akkor hívnak, ha baj van, vagy ha fájdalomcsillapítót kell beadni
• Azt az anyagi befolyásolást azonban nem ajánlom, ami Angliában van, ott ugyanis pénzügyileg annyira császármetszés-ellenesek, hogy gyakran a szülő nő nem is választhatja
• Hollandiában a szülésznők csapatban dolgoznak, az ember a terhessége során találkozik az összes szülésznővel, akiknél esetleg szülhet, s akik közül valaki mindig rendelkezésre áll – ezzel esélyt adva a bizalom kialakulására, s csökkentve a szülésznői szakma előreláthatatlanságát, az esetleges túlórákat, a kialvatlanságot

Még sok mindenen lehetne javítani az egészségügyben, de már egy kis szervezésbeli változtatással – a császármetszésért csak annyival fizessen többet az állam, mint amennyivel az ténylegesen többe kerül, a spórolt pénzből pedig több ágy létrehozása a szülészeteken illetve a megfelelőbb jogi körülmények – sok pénzt, időt és szenvedést meg lehetne spórolni.

* pl. az én életemet is megmentették vele, köszönöm az orvosoknak és az orvostudománynak innen is