Tegnap egy sokkal nyugodtabb hangvételű bejegyzésben írtam le némi történelmi előzményt, hogy megértsük a Nobel-békedíj indoklásának hátterét. Abij Ahmed Ali etióp miniszterelnök hivatalosan azért kapta a kitüntetést, mert: "sokat tett a békéért, a nemzetközi együttműködésért, és különösen azért, hogy megoldja a határkonfliktust a szomszédos Eritreával.".

Ez így szép és jó, lehet örülni, béke, nemzetközi együttműködés, határkonfliktus megoldása, végre valaki olyan kapta a Nobel-békedíjat, aki meg is érdemli, gondolhatnánk.

Gondolhatnánk, ha nem néznénk rá a térképre vagy nem tudnánk semmit a két ország történelméről, amiből viszont egyértelmű, hogy Eritrea a kishal és Etiópia a nagyhal. Mivel Nobel-békedíjat kapott az etiópiai miniszterelnök, rögtön az jut az ember eszébe, hogy talán azért, mert végre valaki nem használta ki az erőfölényét. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Eritrea és Etiópia történelme röviden: mivel Eritrea nem fogadta el, hogy Etiópia teljes mértékben elnyomja őt, fegyvert ragadott, s 30 évig háborúzott a függetlenségéért, majd még két évet néhány területért. Ennek az eredménye egy békemegegyezés lett 2000-ben Algírban. Egészen tavalyig Etiópia ezt nem tartotta be, s olyan várost is a magáénak vallott, ami Eritreáé lett volna. 2018-ban Etiópia úgy döntött, hogy na jó, visszaadja Eritreának azt a várost, ami már régóta járt volna neki. 

Mit csinál az ember, ha visszaadja más tulajdonát, amit évekig jogtalanul használt? Bocsánatot kér, s valamivel kompenzálni próbálja a dolgot.

Mit csinált Etiópia miniszterelnöke? 

Etiópia miniszterelnöke s Eritrea elnöke aláírta a "Béke és Barátság Közös Nyilatkozatát", amelyben kijelentették a feszültségek megszűnését a két ország között és megegyeztek a diplomáciai kapcsolatok helyreállításában; a közvetlen távközlési, közúti és repülési összeköttetések újranyitásában; és hogy megkönnyítik Etiópia számára Massawa és Asseb kikötőinek használatát. 

Magyarul: Etiópia visszaadta Eritreának, ami az övé, s ezért cserébe azt kérte, hogy használhassa Eritrea kikötőit. Ugyanis Etiópiának nincs kikötője! Azaz Etiópia szépen kihasználta az erőfölényét, hogy egy számára nagyon előnyös megállapodást sajtoljon ki.

Ha az iskolában valaki ugyanezt csinálja, azt büntetik - ha a nemzetközi színtéren, azt Nobel-békedíjjal jutalmazzák. 

Persze, mindenki hibázhat egyszer, azonban itt nem erről van szó - arról, hogy hasonló dolgokat Etiópia nem csak Eritreával játszik el, már egy Index-cikk is megjelent. 

Abban reménykedek, hogy azok a felek, akik nem kaptak Nobel-békedíjat, pedig megérdemelnék, elég erősek ahhoz emberileg, hogy megértsék és megértessék az országaikkal, hogy a béke a legfontosabb, s öt ember rossz döntése arról, hogy ez kinek köszönhető, nem lényeges. Ha ezt nem sikerül megtenniük, az igazságtalanság miatt érzett düh tönkreteheti az egyébként is nagyon ingatag békét.

Persze talán a legjobb az lenne, ha Abij Ahmed Ali kifejezné egyet nem értését a döntéssel, s a díjat ténylegesen azok kapnák, akik munkáját el akarták ismerni, azaz: az összes olyan szereplő, aki a békéért dolgozik Etiópiában és Afrika keleti és északkeleti felén - ha ezt a lépést megtenné, akkor ő is teljes joggal közéjük sorolhatná magát.