Azóta, hogy volt lehetőségem döntéshozóként kicsit belelátni a politikusok életébe, foglalkoztat, hogy hogy lehetne hatékonyabban megszervezni a politikai döntéshozatalt.

Ugyanis jelenleg, bárhogy is szavazunk egy választáson, a választások után két részre szakad az ország lakossága:

1. akiket megválasztottak
   • s innentől fogva évekig nagyon sok információt kapnak, rengeteg témában kell döntést hozniuk
2. s akiket nem (ebbe a kategóriába azokat is beleértem, akik nem is indultak a választáson, azaz mindenkit, aki nem az előző kategória tagja)
   • s akik innentől csak a partvonalról nézhetik a történéseket, s onnan várhatják a következő lehetőséget, amikor egy megfelelő helyre leadott szavazattal befolyásolhatják a közösségük sorsát. Persze még van egy rakat lehetőségük, például moroghatnak, szomszéddal, családdal, újságossal vitázhatnak, de a tudásuk, gondolataik nem hasznosítódnak hatékonyan a közösség szempontjából. 

Azaz: munkamegosztás szempontjából a jelenlegi rendszer egyáltalán nem hatékony.

Visszatérve a címbeli kérdésre, hogy hogyan szervezzük meg a politikát, a válasz egyszerű: jól. 

De mit jelent a jó? Kinek mi az? S ha ez megvan, akkor milyen rendszer lenne alkalmas erre? Ezekre a kérdésekre próbálok meg választ adni.

A politika céljának ezt a megfogalmazását fogadom el:

a társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása, működtetése, mely biztosítja a társadalom működésével kapcsolatos érdekeket

A politikusok szerepe a mai politikában

Tehát ezek alapján a politika célja, hogy mi együtt, mint társadalom, jól éljünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, rendkívül sok információt, hozzáállást kell összehangolni. Ezen dolgoznak a politikusaink, akiket azért választottunk, hogy hangot adjanak a mi igényeinknek. Ha azt nézzük, hogy ma Magyarországon 199 országgyűlési képviselő van, akkor egy képviselőnek több tízezer ember érdekét kéne meghallgatnia, megértenie, összehangolnia, és képviselnie. Ez már így is elég embert próbáló feladatnak hangzik, akkor is, ha van segítsége.

De ha ez még nem elég neki, nézzük a témákat, amikben döntést kell, kellene hoznia: bel-, kül-, gazdaság-, pénzügy-, költségvetési-, oktatás-, kultúr-, tudomány-, szociál-, család-, közlekedés-, ifjúság-, egyház-, drog-, fogyatékosságügyi-, város-, agrár-, menekültpolitika, s ez csak a különböző ágak megnevezése. Erre valamilyen szinten megoldást jelent, hogy a pártokon belül vannak szakpolitikusok, akik kialakítják az egész párt döntési irányelvét az adott területre. Azonban a képviselt több tízezer ember érdeke rendkívül sokféle már a területeken belül is, s akkor még nem beszéltünk ezeknek az együttes kezeléséről. Az illető képviselő, ha belép egy pártba, akkor elfogadja a párt kompromisszumait, s aszerint dönt, esetleg egy adott terület szakpolitikusaként befolyásolhatja a párt irányelveit a területen belül, illetve a területhez kapcsolódva. Ha nem lép be egy pártba sem, mert nem fogadja el egyik kompromisszum-csomagot sem, akkor vagy megpróbálhat mindenhez érteni, mindenre időt szakítani, vagy csak egy pár, általa választott témában tudja a döntéshozatalt érdemileg alakítani. A szavazata a többi témában bizonyos értelemben elvész. Dönthet úgy is, hogy szavaz minden kérdésben, azonban ember legyen a talpán, akinek van ideje, energiája és szellemi kapacitása elolvasni és megérteni minden törvényjavaslatot és módosítóindítványt! Gondoljunk bele, hogy ez utóbbi értelmezéséhez át kell látni a jogszabályokat, az eredeti javaslat szövegét és hogy abban a módosítóindítvány milyen változásokat fog hozni. Nem csak felületesen, hanem a sorok között is olvasva.

Más nehezítő körülményekre, mint a hangulat, az ember munkájának megbecsültsége nem térek ki most, azokat mások már részletesen leírták, kivesézték.

A nem-politikusok szerepe a mai politikában

Aki nem foglalkozik aktívan politikával, annak is van lehetősége hallatni a hangját: néhány évente az európai-, országgyűlési- és a helyhatósági választásokon. Ezen alkalmakkor választhat, hogy melyik kompromisszum-ígéret a legszimpatikusabb. Olyat, aki pont azt képviselné, ami neki tetszik, kis eséllyel talál. Ha egyáltalán van energiája/lehetősége megtudni, hogy mi az adott kompromisszum tényleges jelentése az összes számára fontos területen. Ha elment, s választott, akkor nagy valószínűséggel azzal a megjegyzéssel, hogy: "ez sem tökéletes, de ez jobbnak tűnik, mint a másik". A választások után van lehetősége képviselői fogadóórára menni (hány olvasóm ment valaha ilyen fogadóórára?), hogy az érdekeit érvényesítse, de ezen kívül ami marad, az a politizálás barátokkal, ismerősökkel, tudva, hogy amit véd, abban sem hisz teljesen, s amúgy sem tudja meggyőzni a másikat, csak rosszabb lesz a hangulat, de ki kell engedni a gőzt, meg kell szabadulni a tehetetlenség érzésétől.

Ezzel sok energia, amit építőjelleggel fel lehetne használni döntéshozásra, elvész vagy még rosszabb: rombol. Ez minden, csak nem hatékony. Akkor hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a politikát?

A hatékony politikai rendszer ismérvei

A hatékony rendszert az jellemzi, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel, stresszel, idő- és energiaráfordítással hozza létre és tartja fenn a társadalom működéséhez szükséges szabályokat. Mindezt természetesen átláthatóan és részrehajlás-mentesen teszi. Az átláthatóság azért fontos, hogyha valakiben felmerül a kérdés, miért az adott döntést hozta a társadalom, akkor arra választ kaphasson, ezáltal csökkentve a társadalom berendezkedésével kapcsolatos frusztrációt s segítve az elfogadást, együttműködést. A részrehajlás-mentesség, vagy legalábbis az arra való törekvés azért lenne fontos, mert az egybevág az ember = ember elvével.

Azt gyorsan beláthatjuk, hogy a ma is használt rendszerünk nem hatékony: szenvedést okoz mind a politikusok, mind a nem politikusok csoportjának, az egyiktől több időt és energiát követelve meg, mint amennyit az kényelmesen rá tudna szánni, a másik pedig nem tudja a saját politikára szánandó idejét és energiáját a társadalmi együttélés hatékony elősegítésére felhasználni.

Van kiút?

Folyékony likvid demokrácia

Szerintem van! Méghozzá a folyékony likvid demokrácia. Nem, ez nem tautológia. A likvid demokrácia szűkebb értelmezése szerintem nem jelentene megoldást, de egy folyékonyabb változata már igen.

A likvid demokrácia a közvetlenül felhasználható vagy bármikor a képviselőre átruházható vagy tőle visszavonható szavazati jog rendszere. 

Magyarul: ebben a rendszerben nincs már olyan, hogy a választó egyszer szavaz, s a képviselő évekig jószerével azt csinál, amit akar. Ez azt jelenti a szavazó szempontjából, hogyha valamivel nem ért egyet, akkor változtathat azon, akit megbíz a képviseletével, bármikor, nem csak néhány évente.

Ezzel az egyik gondot megoldottuk, azonban azt nem, hogy nem feltétlen talál mindenki magának egy olyan embert, akivel tökéletesen egyetért, azaz továbbra is csak kompromisszumok között tud választani. Ráadásul azt sem döntheti el, hogy melyik témában milyen mélyen szeretne elmerülni. Ebből a két szemszögből hoz nagy változást a folyékony likvid demokrácia.

A folyékony likvid demokrácia a közvetlenül felhasználható vagy bármikor a képviselőre átruházható vagy tőle visszavonható részleges szavazati jog rendszere.

Van, aki ezt már a likvid demokrácia rendszerébe is beleérti, de mivel ez nem feltétlenül van így, fontos a kiemelés, s a pontos definíció. Azaz ebben a rendszerben bárki eldöntheti, hogy az adott törvényjavaslatról, szakterületről kinek adja át – ha egyáltalán átadja – a szavazatát. Például az én esetemben ez így nézne ki (ha a fent említett szakpolitikákat vesszük alapul, de ennél sokkal (kevésbé) részletesebben is lehetne csinálni) :

• belpolitika – átadnám egy ismerősömnek, akinek a véleményét ismerem, s megbízok benne

• külpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• gazdaságpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• pénzügypolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• költségvetési politika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• oktatáspolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• kultúrpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• tudománypolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• szociálpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• családpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• közlekedéspolitika – átadnám egy ismerősömnek, akinek a véleményét ismerem, s megbízok benne

• ifjúságpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• egyházpolitika – átadnám egy ismerősömnek, akinek a véleményét ismerem, s megbízok benne

• drogpolitika – átadnám egy ismerősömnek, akinek a véleményét ismerem, s megbízok benne

• fogyatékosságügyi politika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

• várospolitika – átadnám egy ismerősömnek, akinek a véleményét ismerem, s megbízok benne

• agrárpolitika – nincs olyan ismerősöm, akiben teljesen megbíznék ebben a kérdésben, a tudásom is hiányos, így ezen a területen nem érvényesíteném a szavazati jogom

• menekültpolitika – érdekel, szeretnék szavazni minden új javaslatról

A listát átolvasva valószínűleg gyorsan kiderülne, hogy ennyi témát nem tudok megfelelően követni, s így néhány témakörben hamar átruháznám a szavazati jogomat valakire, akinek az adott témakörben megbízok a döntéseiben.

A folyékony likvid demokrácia megvalósításának akadályai

Az első, ami szembetűnik, az a biztonságos, ellenőrizhető információáramlás szükségessége. Ez manapság, az internetesen vásárlás korában megoldottnak tekinthető, bár igaz, nem a teljes népesség körében. Az egész társadalom szempontjából hatékony, ha azok, akik nem rendelkeznek megfelelő számítástechnikai tudással, hogy részt vegyenek ebben, ingyenesen elérhető képzést kaphatnak. Technológiai akadálya lényegében nincsen, hiszen már megvalósították: http://li-de.tk/.

Kevésbé látványos probléma, de nagyon is lényegi, hogy a folyékony likvid demokráciához változtatni kell, hiszen nem ez a jelenlegi rendszer. Amikor változtatásról beszélünk, akkor az mindig nehéz, hiszen ahhoz valamit tenni kell. A változtatáshoz különböző lépések vezethetnek, itt egy példa: 

1. felismerni, hogy gond van (a mi esetünkben: valami nem működik a kívánatosnak megfelelően)
2. rájönni, hogy van jobbításra lehetőség
3. végiggondolni, s egyetérteni, hogy mi a kiút
4. meggyőződni, hogy ezért aktívan lehet tenni
5. aktívan tenni

Ezen pontokban szerintem most úgy állunk, hogy sokan az első pontot sem ismerik el, hiszen miért lenne gond a mai rendszerünkkel, szinte mindenki így csinálja. Ha valaki ezt a lécet megugorja, akkor lesz fontos a második pont, ami már könnyen hozzáférhető némi guglizással. A harmadik pontnál könnyű elvérezni, mert gyakran van, hogy a változás szükségességében egyetértenek az emberek, csak abban nem, hogy merre. Az is lehet, hogy nagyjából egyetértenek, de nem pontosan – a társadalom viszont csak egy rendszert fogadhat el. Ennek a sikeressége a négyes ill. ötös pontban derül ki.

A folyékony likvid demokrácia vélt, de nem valós hátrányai

Amikor a folyékony likvid demokráciáról megosztom az ötleteimet, általában ezeket a gondokat szokták megjegyezni:

1. Szavazatvásárlás: igen, ez megtörténhet.
   • Azonban, a szavazatvásárlás a kisebb haszonnal járna, mint jelenlegi rendszerben. Jelenleg, ha valaki elmegy szavazni, az az adott politikai pártot/képviselőt évekre felruházza a szavazatai képviseletével. Illetve, az embereknek limitált rálátásuk, ráhatásuk van arra, hogy a támogatott illető hogy fog szavazni, s ha időközben az illető hozzáállása megváltozik, rendkívül nehéz a szavazatot visszavenni, azaz lemondatni az illetőt.
2. Hozzánemértés: olyanok is dönthetnek, akik nem értenek hozzá
   • Igaz, azonban most is olyanok döntenek, akik nem értenek hozzá. Ezzel nem a politikusainkat szeretném kritizálni, egyszerűen nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ennyi területhez értsen, vagy ha nem is közvetlenül ő maga, de az általa kiválasztott szakértők értsenek.
3. Trollkodás: az emberek ki fogják használni a rendszert trollkodásra
   • Igen, biztos, hogy lesz ilyen is, mint a Wikipedián is volt, s kis mértékben van is, s ezért is gondolták, hogy nem lesz belőle semmi. A többi már történelem.
4. A politikai pálya eltűnése
   • A politikusok szakértelme hasznos lehet, például nyilvános vitákban, a társadalmi döntések, a társadalom, mint rendszer elmagyarázásában. Ami viszont tényleg el fog veszni, hogy a fejünk felett döntsenek, hogy belemenjenek korrupciószagú ügyletekbe – hiszen ebben a rendszerben nem csak néhány embert, hanem egy egész országot kéne sakkban tartani, megvesztegetni!
5. Befolyásolhatóság: az emberek könnyen befolyásolhatók, pláne a tapasztalatlanok, s utolsó pillanatban feltárt (valós vagy hamis), megfelelően célzott információval nagy befolyásra lehet szert tenni.
   • Ez igaz, s a Cambridge Analytica botrány óta jól tudjuk, hogy ez egy rendkívül hatékony, a jelenlegi rendszerben is használt módszer – a különbség az ennek hatására létrejött szavazás hatásában van: most a leadott szavazat nem csak egy adott törvényre, hanem minden témakörre kiterjed, s a hatása 4-5 évig tart, míg a folyékony likvid demokrácia esetében csak az adott törvényjavaslatra hat, s csak addig, amíg meg nem változtatják.
   • Ehhez még hozzájön az, hogy a mostani rendszerben, ha egy döntéshozó bevallja, hogy ilyen befolyásolás hatására döntött, akkor nagy eséllyel kóklernek tartják, hiszen nem végezte jól a feladatát. Így az ilyen esetek feltárása nehezebb, ami megnyitja az utat a lobbiszervezetek előtt. Ez az új rendszerben eltűnik.

A folyékony likvid demokrácia valós hátrányai

1. IT alapú, de jelenleg nincsen feltörhetetlen IT-rendszer, s nincs is mindenkinek hozzáférése ill. megfelelő hozzáértése
   
   • Ha a pénzügyeinket tudjuk online végezni, akkor szerintem a szavazásokat is meg lehet szervezni elég biztonságosan.
   • IT hozzáférés és hozzáértés biztosítása a mai világban olyan, mint az írás-olvasás oktatása volt néhány évtizeddel ezelőtt: alapszolgáltatásnak kéne lennie ott, ahol még nem az.
2. Mindenki a maga témáján fog lovagolni, azt próbálja a lehető legjobbá tenni, tekintet nélkül a többi témára
   • Azaz nehéz lesz harmonikus döntéseket hozni. 
3. Nagy hatalmat kap az, aki eldönti, hogy egy adott téma melyik minisztériumhoz (témakörbe) tartozzon.
4. Az átláthatóság, nyilvánosság miatt nem lehet szenzitív adatok, információk alapján döntéseket hozni.

A folyékony likvid demokrácia haszna

1. Munkamegosztás nagyobb körben: kiegyenlíti a döntéshozatali munkát a közösségben, az hoz döntést és abban, aki szeretne, akinek saját belátása szerint erre ideje és energiája van
2. Az információk, döntési folyamatok átláthatóak, ellenőrizhetőek, nincs helye a háttéralkuknak
3. Segít a tanult tehetetlenség leküzdésében, hogy az emberek aktívabban részt vegyenek a döntéshozatalban, s ezáltal a közösségük életében
4. Segít felelősséget vállalni, hiszen nehezebb lesz azt mondani, hogy a kevésbé rosszat választom, mivel az emberek az egész döntési folyamatban részt vehetnek s amennyiben a szavazatukat átruházzák, azt részlegesen is megtehetik.

Az előnyök és a hátrányok végiggondolása alapján én a folyékony likvid demokráciára voksolok: hatékonyabb, átláthatóbb, s ráadásul még várhatóan jobb közérzetet is biztosít. Mi kell még?

Mi segítene a folyékony likvid demokráciának?

Néhány ötlet, hogy hogyan lehetne segíteni:

1. Ha jobban ki lenne dolgozva - ötletek, gondolatok, vélemények alul kommentben nagyon hasznosak lehetnek!
2. Ha tetszik, akkor vélemény írása róla saját blogban, újságban
3. Ha tetszik, megosztás
4. Ha nem tetszik az itt felvázolt rendszer, akkor annak részletes leírása alul kommentben, esetleg más megoldás javaslása
5. S minden segítség, együttműködés jól jön, ha más módon érdekesebb lenne, kommentben szívesen fogadok ötleteket erre is.