Ha megnézzük a Nobel-békedíjasok listáját, nehéz nem szkeptikusnak lenni, hiszen már annyiszor sikerült a nem megfelelő embernek odaítélni a díjat. Vajon most is ez a helyzet?

Az Index cikke alapján azért kapta Abij Ahmed Ali a díjat, mert: "sokat tett a békéért, a nemzetközi együttműködésért, és különösen azért, hogy megoldja a határkonfliktust a szomszédos Eritreával."

Hogy néz ki Eritrea szempontjából a konfliktus, ami mára már remélhetőleg nagyrészt a múlté? Erre válaszol Michela Wrong "I didn't do it for you" című könyve. Justin Hill recenziója a munkájáról 2005-ben jelent meg. Alább olvashatók Hill főbb megállapításai, amik érthetővé teszik, hogy milyen konfliktusokkal, sértettségekkel fűtött helyzetből sikerült relatíve békét teremtenie Abij Ahmed Ali etiópiai miniszterelnöknek és Iszajasz Afeverki eritreai elnöknek.

Eritrea 20. századi történelme röviden

1. A 19. század végén a britek felvetették az olaszoknak, hogy mi lenne, ha lenne nekik is birodalmuk és ehhez felajánlották a Vörös-tengeri Massawa-kikötőt. Abban reménykedtek, hogy így az olaszok megakadályozzák, hogy Dzsibutiból továbbterjedjen a francia befolyás.
2. Az olasz gyarmati uralom a helyi vezetők legyilkolását és földjük elkobzását jelentette. Amikor ennek a viselkedésnek híre ment, Ferdinando Martint küldték a helyzet kivizsgálására. A következtetései annál sokkolóbbak, minél jobban ismerjük antikoloniális és liberális beállítottságát, ugyanis ezt írta: "Az egyik rassznak helyettesítenie kell a másikat; vagy ez, vagy a vég, függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem, vadásznunk kell az őslakosokat és ösztönözni őket az eltűnésre, [...] az összes módszerrel, amelyet a civilizáció - amit az őslakosok ösztönösen utálnak - nyújthat: géppuska és napi adag tüzes víz."
3. A fasizmus növekedésével a helyzet tovább romlott: Eritrea volt az első ország, amely apartheid-törvénycsomagot fogadott el és Etiópia 1936-os inváziójának indítópultjaként használták.
4. A második világháborúban a britek felszabadították Eritreát és Etiópiát, ami után 1950-ben átadták a két ország kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Eddig Eritrea története nagy vonalakban ugyanolyan, mint más afrikai kolóniáké. Ám a hidegháború reálpolitikája és az erős amerikai lobbi más irányba terelte, s megpecsételte a sorsát.
5. Etiópia gyarmatosította, amely ország ambivalens módon sokak számára a feketék szabadságának nemzetközi jelképe maradt, miközben a saját kisebbségeit elfogadhatatlan módon alárendelt helyzetbe taszította.
6. Etiópia ugyanúgy alakult ki, mint sok más afrikai ország: egy abesszíniai hadvezér nyugatról kapott puskákkal brutálisan meghódította szomszédait.
7. Eritreát utolsóként adták hozzá az etióp birodalomhoz egy federációs megállapodás alapján, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szponzorált és garantált.
8. Nem meglepő, hogy Haile Selassie, Etiópia abszolút uralkodója, minden ígéretét megsértette, amit Eritrea fiatal demokráciájának védelme érdekében tett. Nemcsak a Parlamentet szüntette meg, hanem megszüntette az oktatást minden nyelven a törzsi nyelvén kívül. Válaszul az eritreaiak fegyvert fogtak, s elkezdődött egy 30 éves háború.
9. Érdekes megjegyezni, hogy míg az etiópiai éhínségről szinte mindenki hallott, az eritreairól szinte senki. De egyáltalán, mitől alakult ki az éhínség? A nagy hírverés, a popkoncertek során senki sem említette, hogy az éhínséget nagyrészt Mengistu Haile Mariam brutális diktatúrája okozta. Mengistu blokkolta az élelmiszerek kiosztását olyan területeken, amelyeket politikailag gyanúsnak tartott. Ahelyett, hogy az éhezőknek adta volna a nyugatról érkező élelmiszer-segélyeket, azokat fegyverekért cserébe szovjet hajókra rakták át Massawa dokkjain. 
10. Végül 1993-ban népszavazás útján Eritrea elnyerte függetlenségét.

A nemzetközi szervezetek sara

Felmerül a kérdés: ilyen szörnyű helyzetben az eritreiak miért nem hívtak segítségül más országokat?

Az eritreiak sokszor megpróbálták felhívni a figyelmet az ENSZ-ben a helyzetükre, de a petícióikat figyelmen kívül hagyták, ráadásul, mivel Eritrea országként nem létezett, a küldöttségüket kitették az ENSZ épületéből.

Egy 1963-ból származó dokumentum bepillantást ad a nemzetközi diplomácia sötét bugyraiba. Ebben az ENSZ kairói embere arról számol be, hogy száműzetésben élő eritreaiak csoportja találkozott vele, s átadtak neki egy főtitkárhoz szóló petíciót. Ezen kívül kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy az előző hét petíció után semmilyen átvételi elismervényt sem kaptak. "Kérem, gondoskodjon arról, hogy küldjenek átvételi elismervényt." - szól a hivatalos üzenet, de a papír szélére kézzel odaírt két mondat összefoglalja az eritreai helyzethez való nemzetközi hozzáállást: "Az az érzésem, hogy nem kellene küldeni átvételi elismervényt."- szól az első. És a második: "Azt hiszem, Eritrea kérdésével tényleg benne vagyunk a slamasztikában."

A béke megteremtése Eritrea és Etiópia között

Hogy a béke milyen hosszú lesz, azt még nem tudhatjuk, hiszen a Nobel-békedíjnak elméletileg arról kéne szólnia, hogy az előző évben ki tette a legtöbbet a békéért. S bizony idén pontosan olyan kapta, akinek a vezetésével Etiópia és Eritrea tavaly tett nagy lépést a hosszútávú béke irányába. Az etióp miniszterelnök angolnyelvű Wikipedia oldaláról fordítottam az alábbi három bekezdést, ami a békefolyamatot foglalja össze.

Hivatalba lépésekor Abiy [az etióp miniszterelnök] kijelentette, hogy hajlandó tárgyalni az etióp-eritreai konfliktus lezárásáról. 2018. júniusában bejelentették, hogy az etióp kormány beleegyezett abba, hogy átadja Eritreának a vitatott határ menti Badme várost – ezzel betartva a 2000. évi algíri megállapodás feltételeit – hogy ezzel véget vessen az Eritrea és Etiópia között fennálló feszültségnek.  

A 2018. június 20-i nemzeti ünnepség során Eritrea elnöke, Iszajasz Afeverki, elfogadta az Abiy által előterjesztett békekezdeményezést, és javasolta, hogy küldjön küldöttséget Addisz-Abebaba. 2018. június 26-án, Osman Saleh Mohammed, az eritreai külügyminiszter meglátogatta Addisz-Abebát. 

2018. július 8-án Abiy találkozott eritreai társával Asmarában. Másnap aláírták a "Béke és Barátság Közös Nyilatkozatát", amelyben kijelentették a feszültségek megszűnését a két ország között és megegyeztek a diplomáciai kapcsolatok helyreállításában; a közvetlen távközlési, közúti és repülési összeköttetések újranyitásában; és hogy megkönnyítik Etiópia számára Massawa és Asseb kikötőinek használatát.

Megérdemelte Abij Ahmed Ali a Nobel-békedíjat?

Talán az adathat rossz szájízt, hogy egy ilyen történelem után nem csak bocsánatot kérni, hanem megbocsátani is nagy kihívás, azaz nem csak az etióp miniszterelnöktől volt ez nagy eredmény, hanem az eritreai elnök is óriási lépést tett a béke érdekében, így mindkét fél megérdemli a Nobel-békedíjat.