Miközben a sárgamellényesek és a rendőrség csatározásairól szóló hírekre már fel sem kapjuk a fejünket, kevés szó esik arról, amit az előbbiek létrehoztak: népgyűlést a globális felmelegedés megfékezésére. Hogy eredményes lesz-e, az még a jövő zenéje, de már abból is lehet tanulni, amit eddig sikerült elérni.

A kezdetek

Egy, a sárgamellényesek mozgalmából kinőtt csoport 2019 januárjában nyílt levelet írt Macronnak, a Francia Köztársaság elnökének, amiben a társadalom összetételét leképező, független népgyűlés összehívását kezdeményezte. A tervezet szerint a tagokat sorsolással választanák ki, s feladatuk a későbbi népszavazás alapjául szolgáló, a globális felmelegedés megfékezésére tett javaslatok előterjesztése. 

A nyílt levél után a tettek mezejére léptek: februárban és márciusban kialakították a megvalósítási tervet. 2019 április 25-én Macron bejelentette, hogy az állami apparátus a népgyűlés javaslatai alapján fog dolgozni, majd júliusban pedig azt, hogy a népgyűlés javaslatait közvetlenül népszavazásra, parlamenti szavazásra bocsátja, vagy pedig rendeletként vezetik be őket.

Azaz röviden: elérték, hogy a népgyűlés döntései számítsanak. A megbízólevelük pedig világosan meghatározza a feladatukat: egy olyan, a társadalmi igazságosságot figyelembe vevő intézkedéssorozat kidolgozása, amivel az üvegházhatású gázok kibocsátása legalább 40 százalékkal csökkenthető 2030-ig.

A megvalósítás

A 150 kisorsolt tag hat találkozón vitatja meg a kérdéseket Párizsban, 2019 októberétől 2020 januárjáig. Most a negyedik ilyen találkozón vagyunk túl.

Ha valaki szeretne részt venni a munkában, de nincs a 150 tag között, annak sincs minden veszve. Egyrészt online is lehet követni az eseményeket, másrészt pedig egy átlátható rendszeren keresztül megvitatásra ajánlhatja a javaslatait: 

1. az állampolgárok javaslatai azonnal megjelennek a weboldalon
2. a javaslatokból összefoglalót készítenek
3. ezt átnézi és elfogadja egy, a népgyűlés tagjaiból és a népgyűlést szervezőkből álló bizottság
4. az összefoglalókat az ülések előtt mindenki számára letölthetővé teszik, s a népgyűlés figyelmébe ajánlják

A piszkos anyagiakról se feledkezzünk meg: a tagok a költségek visszatérítésén túl a Franciaországban szokásos napidíjat kapják. Ehhez az anyagi fedezetet az állam biztosítja.

Gondjaim, véleményem

Be kell valljam, az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Tetszik is meg nem is. Aminek nagyon örülök, hogy a forradalmi energia egy részét sikerült ilyen építő, hasznos munkába fektetni. Azonban kétségeim is vannak, íme néhány:

Képviselet:

1. Szerintem engem jobban képvisel valaki, akivel egyetértek, mint az, aki hasonló demográfiai jellemzőkkel bír: azaz én szeretném megválasztani, hogy ki képviseljen. 
2. Olyan szempontból viszont egyetértek a sorsolással, hogy elkerüli a választás során létrejött elköteleződést. Ugyanis egy választáshoz sok pénz, befolyás kell, ami a legtöbb embernek alapból nincs meg. Így, ha szeretne bekerülni a megválasztottak közé, el kell fogadnia a felajánlott segítséget, amiért a legtöbb esetben bizony elvárt a hála. A politikusok zöme nem azt választhatja meg, hogy elfogad-e segítséget, hanem csak (jobb esetben) azt, hogy kitől. A sorsolás miatt a tagok ilyen szempontból szabadok, s a legjobb belátásuk szerint dönthetnek.
3. S ha már sorsolás, akkor valahogy érdemes biztosítani, hogy minél jobban leképezze a társadalmat, hiszen sokkal támadhatóbb egy olyan népgyűlés döntése, amiben egy társadalmi csoport felülreprezentált, mint egy olyan, ahol az eloszlás tükrözi a társadalmat. Azaz ez a kiválasztási mód legitimitást ad a döntéseknek.
4. Ennek ellenére attól tartok, hogy nem biztosítja a társadalom érdekének képviseletét az, hogy a megfelelő arányban vannak a társadalom minden rétegéből. Két ok miatt:
   1. Az emberek eltérő érdekérvényesítési- és meggyőzőképességgel rendelkeznek. Az, aki tapasztalt vitatkozó, várhatóan jobban meg fogja tudni győzni a jelenlevőket, mint az, aki most van először ilyen helyzetben.
   2. Néha a társadalom többségének a kis szenvedése az egész társadalomra kivetítve jobb eredményt produkál, azaz ez lenne a társadalom érdeke. Azonban a döntési mechanizmus miatt, ha mindenki a saját vagy a saját csoportja érdekét nézi, a társadalmi érdekkel ellentétes döntések születhetnek. Itt elérkeztünk egy másik szívügyemhez, a döntéshozatalhoz.

Döntéshozatal:

1. Ha jól értem, a döntéshozatal a szokásos módon történik, azaz többségi szavazással. Ezzel az a gond, hogy egy közösség esetén nem az a legfontosabb, hogy mi tetszik leginkább a többségnek, hanem az, hogy mi a legjobb elfogadható javaslat. A megfelelő kérdés az lenne, hogy melyik javaslat ellen van a legkevesebb ellenszavazat, s nem az, hogy melyikre van a legtöbb.
2. Van egy ennél is mélyebb gondom a többségi szavazással: persze hasznos, mert gyorsítja a folyamatot, de érdemes emlékeztetni magunkat, hogy minden többségi szavazás során rákényszerítjük a kisebbségben lévő szavazókra a többség akaratát.

Segítő szakértők, függetlenség:

1. Nem kételkedem a segítő szakértők szándékában, s ilyen kételyre nincs is szükség ahhoz, hogy úgy gondoljam, igencsak nagy befolyással lehetnek a döntésekre. Ugyanis ők vezetik a vitát, s bizony a vita vezetésével, hiába ígérik, hogy nem avatkoznak bele a folyamatba, meg fogják tenni. Például döntéseket kell hozniuk, hogy mikor szólnak közbe, illetve a testbeszédükkel is hitelteleníthetnek/támogathatnak egy adott hozzászólót. Pont ezért jobban bíznék bennük, ha azt írnák, hogy a lehetőségeikhez mérten megpróbálják nem befolyásolni a döntéshozatalt. Ebben az esetben látnám, hogy tudatában vannak a viselkedésük hatásának, s megpróbálják azt minimalizálni. Ha azt hiszik, hogy tényleg lehet semlegesen viselkedni ilyen helyzetben, akkor nem gondolták végig, s félek, hogy ezért nem teszik meg a szükséges óvintézkedéseket.
2. Két lépcső is van a döntéshozók és az állampolgári javaslatok között, amik során emberek kis csoportjának nagy hatása van a szövegre, azonban mivel az eredeti javaslatok is elérhetők, az átláthatóság biztosított. S ha ahhoz hasonlítjuk, hogy ma Magyarországon milyen lehetőségeink vannak a törvények befolyásolására (tényleg, tudja egyáltalán valaki, hogy milyenek?) akkor bizony nagy előrelépés ez.
3. Illetve még külön ki szeretném emelni a jogászok szerepét, akik jogi nyelvezetre fordítják a döntéseket. Már volt hasonlóban részem, amikor egy nemzetközi szervezet angolul meghozott döntéseit egy anyanyelvi angol átnézte, hogy nyelvileg is rendben legyenek. Megesett, hogy ennek hatására teljesen megváltozott a szövegünk jelentése – pedig neki sem ez volt a célja. Csakhogy egy ilyen fordítás során sok múlik azon, hogy a fordító mennyire veszi észre, amikor nem érti pontosan az eredeti szándékot.
4. Nem mondok újat azzal, hogy akié a pénz, azé a hatalom – viszont itt van rá remény, hogy ez az általános elv nem érvényesül. A folyamat átlátható, a szervezéshez szükséges pénzt megkapták, így van lehetőség az államtól való függetlenségre. Természetesen a média, az (ál)hírek befolyásáról ezt már nem jelenthetem ki, de aki nem egy kő alatt tengeti a napjait, az ki van neki téve.

Összességében bár némileg szkeptikus vagyok, üdvözlöm a kezdeményezést, remélem sikeres lesz, s ennek hatására tovább folytatódik a társadalom minél mélyebb bevonása, bevonódása a problémamegoldásba, a döntéshozatalba.