Olvastam egy érdekes bejegyzést a Coach-Co blogon a konfliktusos helyzetekről és azok kezeléséről. Nagy vonalakban egyetértek vele, s alább egy rövid útmutatót adok, hogy vezetőként és egyszerű társasági emberként milyen hozzáállás segített s segít nekem, hogy a harmonikus együttélést, együttműködést elérjük.

Először is, fontos elkülöníteni két helyzetet: ugyanis a konfliktusoknak mi is aktív részesei lehetünk, illetve lehet olyan konfliktus, amiben mi nem veszünk közvetlenül részt, de az életünkre, munkánkra negatív hatással van. Ennek megfelelően a szerepünk is különböző lehet a megoldásukban.

Ha aktív részesei vagyunk a konfliktusnak:

1. Éljük meg az érzéseinket! Amennyiben nem szeretjük a helyzetet, valószínűleg dühösek is vagyunk valaki(k)re: magunkra, a másikra, a világra. Ez érthető emberi reakció, ne féljük kimondani, megélni - egy megélt düh hosszútávon sokkal kevésbé fáj, mint egy elnyomott. Igen, dühösek vagyunk, igen, valamilyen igényünk nincs kielégítve. A kimondást tehetjük közösségben, de ha ennek az esetleges következményeit szeretnénk elkerülni, akkor megtehetjük egyedül is. Ha szóban nem érezzük kényelmesnek, tegyük meg írásban, például kezdhetjük így: dühös vagyok, mert...
2. Képzeljük el a világot az adott konfliktus nélkül! Miután az érzéseinket tisztáztuk, áttérhetünk arra, hogy milyen lenne az a helyzet, amiben jól éreznénk magunkat. Ehhez adjunk magunknak időt, ha lehet, több percet is – ne érzésre, hanem állítsuk be az időzítőt 3 perccel későbbre. Ez idő alatt próbáljuk meg elképzelni, milyen lenne a kellemes, komfortos helyzet. Azt is képzeljük el, hogy hogyan éreznénk magunkat benne. Ha tetszik az eredmény, ezzel a ponttal készen is vagyunk, ha nem, menjünk vissza az első pontra vagy fogadjuk el, hogy az adott pillanatban nem állunk készen a konfliktusos helyzet megszüntetésére.
3. Gondoljuk végig a lehetséges utat, utakat! Ha megvan a cél, gondoljuk végig, hogy mi kellene ahhoz, hogy a jelen valóságából az elképzelt valóságba juthassunk. Mi az, ami a konfliktust okozza, mi az, amit mi meg tudunk tenni a helyzet javítására, s mi az, amire nincs ráhatásunk. Ezek alapján készítsünk tervet, terveket, hogy elérjük a célunkat, esetlegesen a lehetőségek függvényében faragjunk a célunkon. (a biztonság kedvéért érdemes néha leellenőrizni, hogy amiről úgy gondoljuk, hogy nincs ráhatásunk, arra tényleg nincs?) 
4. Valósítsuk meg a terveinket! A megvalósítás során könnyen falakba ütközhetünk, hiszen a valóság sokszor igencsak összetett s változékony, vagy az is lehet, hogy nincs minden érintett olyan állapotban, hogy segítse a konfliktus megoldását. Ilyenkor jó, ha van leírt célunk és tervünk, hiszen van mihez nyúlni, min változtatni a tapasztalatok függvényében.
5. Amikor végeztünk, ünnepeljünk! Ha sikerült megoldani a konfliktust, jó érzéssel gondolhatjuk végig, hogy milyen tetteink következtében honnan hova jutottunk el. Ha nem sikerült, s feladtuk, azt általában lelkileg is nagyon nehéz elfogadni, ezért is érdemes valahogy lezárni, végiggondolni a cselekedeteinket s jelezni a próbálkozásaink végét.

Ha másoknak van konfliktusuk, akkor megpróbálom őket támogatni abban, hogy a fenti lépéseket megtegyék. Eddigi tapasztalatom szerint, ha sikerül, sokkal boldogabb emberek vesznek körül, s ezáltal én is jobban érzem magam a bőrömben, illetve többet is ér el a csapatunk.

Persze velem is megesett, hogy nem voltam olyan állapotban, hogy egyáltalán elkezdjem a pontok megvalósítását, s csak kattogtam. Ezért is írtam le őket, hátha így a megfelelő időben eszembe jut, hogy lehetne másként is.