Ez a poszt a harmadik része annak a sorozatnak, amiben a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) ellen felhozott érvekre próbálok válaszolni. Az első rész a FNA és a kommunizmus közötti három alapvető különbséget mutatja be, a második pedig arra a félreértésre hívja fel a figyelmet, hogy csak az lenne munka, amiért fizetést kapunk. A mai bejegyzésem témája pedig arra a gyakran felhozott érve próbál választ adni, hogy lesznek, akik kihasználják a rendszert.
Jó lenne, ha csak azok kapnának pénzt, akik dolgoznak?
Aki nem dolgozik, ne is egyék szól a közmondás, de szerencsére már ma sem tartjuk be, különben gyermekeink, nyugdíjasaink, munkaképtelenjeink gyorsan éhen halnának. A társadalmunk úgy döntött, hogy vannak, akik nem munkaképesek, s őket kötelességünk eltartani.
De mi a helyzet azokkal, akik a társadalom szerint munkaképesek, de ha senki sem kötelezi őket arra, hogy dolgozzanak, akkor nem dolgoznak? Erre manapság az a válaszunk, hogy őket munkára kell bírni. Ezzel nem értek egyet. Akinek már volt olyan munkatársa, mint nekem, aki csak a fizetésért csinálta, mutatta, hogy dolgozik, de közben hátráltatott, az valószínűleg egyetért velem. Már azon is gondolkodtam, hogy felajánlom, hogy összedobunk neki egy kis extrát, csak ne jöjjön be. Szerintem sokkal jobb lenne mindenkinek, ha azok, akik csak a pénz miatt rontják a levegőt, inkább megkapnák a fizetésüket, de nem zavarnák azokat, akiket a célok elérése is érdekel. Persze ehhez el kell engedni az igazságos világba vetett hitünket, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék.
Azaz a kérdésre az egyszavas válasz: nem.
Akik most szívesen dolgoznak pénzért, azok vajon szívesen dolgoznának fizetés nélkül?
Ez egy igencsak lényeges kérdés, s a kommentek között is gyakran előfordult az érv, hogy sokan azok közül, akik manapság hasznos munkát végeznek pénzért, baleknak tartanák magukat, ha akkor is dolgoznának, ha senki nem fizetne érte. Megértem a félelmet, s ezért is kell egy átállási idővel számolni, amíg az emberek kipihenik magukat, hiszen ma sokan túlságosan elfáradtak.
Ehhez az is hozzájön, hogy sokan még mindig úgy gondolják, hogy csak akkor hasznosak, jók, ha egy másik azt mondja – mintha még mindig az iskolában lennének és a tanár kegyéért esedeznének. A felnőtté válás fájdalmas folyamat, s bizony ilyen szempontból a FNA bevezetése fájdalmas lenne.
Azt tudjuk az emberi lélekről, hogy szeretünk a többiek hasznára lenni, azaz az emberek hosszabb távon várhatóan továbbra is el fogják végezni a hasznos munkát. Ez most is elég jól működött a maszkok esetén, sokan, hallva, hogy maszk-hiány van, látva, hogy megvannak ehhez az eszközeik, elkezdtek maszkokat gyártani: volt, aki pénzért, s volt, aki megengedhette magának, s ezt ingyen tette, hogy segítsen.
Azaz a kérdésre a válasz: ha a munkájukat hasznosnak érzik, igen.
Lesznek, akik kihasználják a rendszert?
Szerintem igen. Más megfogalmazása ennek a kritikának, hogy ez csak akkor lenne megfelelő, ha az emberek megérnének rá, s erkölcsösek lennének. Ezzel már nem értek egyet. Ugyanis a feladatunk nem az emberek szidása, bántása, megnevelése, hanem egy olyan társadalmi rendszer javaslata, ami jobban működhet, mint a mostani.
Persze itt jön a kérdés, hogy mit jelent a 'jobban', véleményem szerint: mivel az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, a társadalmi rendszer szerepe az, hogy biztonságos védőhálót és támogatást nyújtson az embereknek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az életükből, úgy, hogy ezzel nem élik fel a jövőt. Ez alatt azt értem, hogyha valaki elbukik, akkor segítsen neki újrakezdeni, illetve ne kelljen a vágyait, az álmait a mindennapi betevő miatti aggódása miatt feladni. S ha valaki lustálkodni szeretne egész nap, akkor az lustálkodjon. Szerencsére a legtöbbünk, ha nem vagyunk széthajtva, szeretünk valami hasznosat csinálni.
Jó, de termelünk majd eleget, hogy eltartsunk mindenkit?
Szerintem igen, hiszen ahhoz, hogy eleget termeljünk, hogy eltartsuk magunkat arra van szükség, hogy: legyen, elég ember, aki termelni szeretne, ehhez meglegyenek az eszközei, legyen információ arról, hogy hol, mire van szükség. Manapság, a technológiai forradalomnak köszönhetően nincs sok termelőre szükség, az emberek egy része szívesen termel, ha tudja, hogy szükség van rá, az információ is egyre könnyebben eljut hozzánk, hogy mire van szükség; ezért a válaszom: igen.
Ja, s még mielőtt megkapnám: nem az én világképem a túl pozitív és naiv, az enyém a realista, a művek, jóslatok, amiket realistának szoktunk nevezni túl cinikusak. Lásd pl. a Legyek ura keserű, kitalált, de sokak által reálisnak gondolt történetét és a pozitív valóságot.
Összefoglalva: a feltétel nélküli alapjövedelem során várhatóan lesznek, akik kihasználják a rendszert, de így is eleget fogunk termelni.
