Múlt vasárnap írtam egy posztot, mert kiakasztott az oké, boomerezés jelensége. Azt próbáltam meg benne leírni, hogy megértem (s át is él(t)em) a frusztrációt, amit az okoz, hogy az embert a fiatal kora miatt diszkriminálják s vitában ellehetetlenítik, de ez senkit nem jogosít fel mást, más véleményét az idős kora miatt negligálni. A gond nem azzal van, hogy kinek a véleményét nevettetjük ki, hanem azzal, ha tiszteletlenül bánunk egymással.
Utána bemutattam, hogy azért is faramuci az oké, boomerezés, mert ezzel pont azt csináljuk, amit a boomer korosztály tett. Ehelyett jobb lenne, ha tanulnánk tőlük, s megkérdeznénk őket, hogy vajon mit miért csináltak, mi vezetett ehhez a nem kívánt helyzethez.
Én így gondoltam arra, amit írtam. A posztot kommentelők egy része azonban teljesen mást olvasott ki belőle, amit először nem értettem, aztán rájöttem, hogy több hibát is elkövettem. Íme néhány közülük.
1. Amiről azt hittem, hogy társadalmilag már elfogadott, nem az. Sokaknak még mindig kérdéses az, hogy vajon a boomer korosztály egy fenntartható rendszert hagy-e az utókorra – amikor majd átadja a vezető szerepét, amit már 30-40 éve betölt. Így ennek kijelentése sokak számára támadásként hatott.
2. A saját tapasztalatom ilyetén leírása: "50-70 éves pöffeszkedők", "pökhendi, fölényeskedő, lenéző magatartásra" ugyan pontos megfogalmazása a személyes élményeimnek, illetve annak, amit elfogadhatatlannak tartok, azonban vannak, akik ezt általános támadásnak, sértésnek érezték egy korosztállyal szemben. Én nem általánosítottam, ők igen. Fontos kiemelni, hogy amit írok, nem általánosan gondolom, hogy ezzel is jelezzem a szándékom.
3. Woodstockra, a Hairre, a lázadó hangulatra sokan jól emlékeznek, azonban ennek egy másik szemszögből való leírása: "túlzott önhittséggel, gondolkodás nélkül elvetették a régiek tudását és tapasztalatát" már támadásnak hathat. Pedig a kettő szerintem ugyanazt írja le, s a régiek tudásának és tapasztalatának negligálása bizony túlzott önhittséget jelez, bárki is csinálja. Ez számomra egyértelmű, de kiderült, hogy vannak, akik ezt korosztály elleni támadásnak érzékelték.
4. Nem vettem észre, hogy blogolvasóként milyen könnyű összekeverni a helytelenítést a sértegetéssel, s milyen könnyen következtetnek az olvasók arra, hogyha valaki hibázott, attól máris értéktelen lenne. Pedig ezek nagyon különböző dolgokat jelentenek! Gyors gyógyírként arra gondoltam, hogy megpróbálok majd több kapaszkodót adni a szövegeimben az általam célzott értelmezéshez, hosszabb távon talán a megfelelő oktatással lehetne elérni, hogy kevésbé keverjük őket.
Összefoglalva: nagyon tanulságosak és elgondolkodtatók voltak a reakciók (több blogposzthoz is ihletet adtak), innen is köszönöm őket, s remélem segítenek abban, hogy a későbbiekben jobban kommunikáljak.
