Az ENSZ-ben Greta Thunberg többször is megismételte a "Hogy merészelnek?" kérdését a világ vezetőihez. Mivel választ azóta sem hallottam, megpróbálok válaszolni a saját tapasztalataimra alapozva, amit a különféle vezetői szerepben eltöltött 10+ évem során, valamint a nemzetközi ifjúságpolitika környékén járva összeszedtem.

Kicsit magamról: időközben rájöttem, hogy ugyan büszke vagyok azokra a sikerekre, amiket a vezetésemmel elértünk, sajnos nem vagyok elég önfeláldozó ehhez a szerephez, s szeretnék a saját igényeimre több időt, energiát szánni. Most kicsit kívülről szemlélve a dolgokat, sokkal kényelmesebben élem az életem. Még arra is van időm, hogy megpróbáljak Greta Thunberg kérdéseire válaszolni. Egy blogbejegyzésben egyre.

Kezdjük ezzel: "Ha megértették a helyzetet, s így sem voltak hajlandók cselekedni, az gonoszság lett volna, s ezt nem vagyok hajlandó elhinni." Simán el tudom képzelni, hogy sokan megértették a helyzetet, s cselekedtek - a lehetőségeikhez mérten. Az eredmény... tapasztalható.

Jogos a kérdés, hogyha cselekedtek, akkor miért nem értek el többet. Egyszerű válasz erre a kérdésre nincs, de egy fontos aspektusáról keveset beszélünk: egy demokráciában a vezető nem egyedül dönt. A döntések elfogadásához nagyon sok embert meg kell győzni, akik szintén nem dönthetnek teljesen szabadon, hiszen függnek a választóiktól. Sok embert ismerek, s magamat is közéjük sorolom, akik a lehetőségeikhez mérten sokat tettek a világ vagy a közösségük fenntarthatóbbá tételéhez, igazi hipszter módjára: még azelőtt, hogy a harc a fenntartható fejlődésért menő lett volna. Ehhez a mandátumainkat addig tágítottuk, ameddig csak tudtuk, hogy minél környezetvédőbb döntések születhessenek.

Ezért is fontosak a klímatüntetések, ugyanis azokkal a választói akarat kifejezhető, s segíthetjük, erősíthetjük azokat, akik a klímavédelem oldalán állnak és döntési helyzetben vannak. Azokat is, akik pártja már elköteleződött a klímavédelem irányába, s azokat is, akik eddig magányos harcosnak számítottak a pártjukon belül. A kettő közül szerintem ez utóbbiak a fontosabbak: ugyanis ők azok, akik a párttársaikat meggyőzve sokat tehetnek két választás között is azért, hogy a klímavédelem ügye előtérbe kerüljön.

Mire van egy politikusnak szüksége ahhoz, hogy meggyőzőbb legyen? A támogatottság és a cél fontosságának az érzete. Hogyan lehet ezt elérni? Például tüntetésekkel a célért. Szóval ilyen szempontból jó úton haladunk.

Ugyan eddig politikusokról írtam, de ugyanez lefordítható a vállalatok világára is, csak ott ügyvezető igazgatók, igazgatótanács, részvényesek, befektetői és vásárlói igények vannak. Hogy ez hogy működik, arról az Index ebben a cikkében már beszámolt.

Úgyhogy érdemes hallatni a hangunkat, s tenni a fenntartható fejlődésért, pártállástól függetlenül. A linkelt cikk utolsó sorai pont ideillenek:

A Greta rajongóknak fel kell ismerni, hogy a pozitív folyamatok már beindultak. A Greta gúnyolóknak pedig el kell fogadniuk, hogy ezeknek a sebessége még nem megfelelő, és többet kell tenni a cél érdekében. A klímaváltozás olyan szintű kihívás, amire eredményes választ csak közös erővel lehet adni.