Olvasgatva a neten gyakran találkozom vele, hogy a Maslow-piramisra, mint általánosan elfogadott igazságra tekintenek. Tehát azt feltételezik, hogy az ember az igényeit egy szigorúan hierarchikus sorrendben elégíti ki, azaz:
- fiziológiai
- biztonság
- összetartozás
- megbecsültség
- önmegvalósítás
sorrendben.
Persze nem mindenki ért ezzel teljesen egyet, pl. több réteget is beraknak, a kultúra-függetlenségét vitatják, vagy azt mondják, hogy nem kell teljes mértékben minden szintnek teljesülnie, hogy az ember a következő szintre lépjen.
Azonban a lényegen ez nem változtat, ugyanis elkülönítik a különböző rétegeket. A tapasztalatom szerint ezek a szükségletek szervesen összefüggnek. Nézzük Greta Thunberg esetét: nem volt igénye kielégíteni a fizikai szükségleteit sem (ezért visszamaradt a növekedésben), mert hiányzott a megbecsültség, az összetartozás érzése. Most, hogy ez megvan, semmi gondja nincs a fiziológiai szükségletei kielégítésével.
Persze hasznos a különféle szükségletek megnevezése, rendszerezése, hiszen különben egy átláthatatlan kavalkád állna előttünk, de nem létező hierarchiát teremteni, határokat felállítani közöttük ártalmas lehet. Például ugyan jószándékú, de haszontalan, vagy egyenesen káros segítséget adhatunk az arra (mármint a megfelelő segítségre) rászorulónak.
