Sokáig úgy gondoltam, hogy a kvótával csak tovább nehezítenék azok munkáját, akik a kvótacsoportból minden nehézség ellenére pozícióba kerültek. S ennyi, ezért egyértelműen elleneztem. Bár ezzel kapcsolatban a véleményem nem változott, azóta kicsit kifinomultabb, s borúsabb lett az álláspontom: nem szeretnék kvótát, de attól félek, ha így haladunk megeshet, hogy nem lesz más kiút.
A kvóta nem jelenti azt, hogy valakit kevesebb tudással vesznek fel
Fontos megkülönböztetni a kvótát attól, amikor valakinek kevesebbet kell elérnie ahhoz, hogy az adott helyre felvegyék. Ez utóbbiról úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel csak növeli a diszkriminációt. Mit értek ezalatt?
Képzeljük el, hogy tudjuk, a zöld szeműeket kevesebb ponttal is felveszik az egyetemre, munkahelyre. Megértjük, hiszen tudjuk, hogy a társadalmunk nem ad egyenlő esélyeket, s ezáltal talán az esélyek kiegyenlítődnek. Majd egy egészségügyi probléma miatt kórházba kerülünk, s visznek is a műtőbe, az altatás előtt még belenézünk kedves orvosunk zöld szemébe... Mennyire bíznánk meg benne? Lehetne akár évfolyamelső is, ezt nem tudnánk róla, csak azt, hogy zöld szemű, s ezáltal neki kevesebb tudás is elég volt ahhoz, hogy az adott pozícióba kerüljön. Azaz szerintem hosszabb távon az ilyen döntések visszaütnek, s csak növelik a hátrányos megkülönböztetést.
Miben más a kvóta? A kvóta esetén nem kevesebb tudással vesznek fel embereket, hanem limitált teret adnak az előítéleteknek.
Az előítéletek tényleg léteznek, s befolyásolják az ítélőképességünket?
Igen. Persze, mivel sokan nem vagyunk tudatában az előítéletünknek (s pont ezért befolyásolják az előítéletek olyan hatékonyan a döntéseinket) ezért úgy gondoljuk, hogy az embereket objektíven értékeljük. De ez koránt sincs így.
Lásd ezt a kutatást a zenekarok esetén: amint elkezdtek olyan meghallgatásokat rendezni, ahol csak a zenét hallották, de nem látták az illetőt, pár évtized alatt többszörösére nőtt a nők aránya. Ugyanúgy, mint azelőtt, csak a felvételiző zenéje alapján döntöttek, de az új típusú meghallgatások során nem is tudtak a jelentkezőről mást, mint a zenei teljesítményét.
Ez természetesen csak egy példa arra, amit a társadalom szintjén is lehet látni például a fizetési különbségekben, amit egyáltalán nem magyaráz a férfiak és nők közötti testi és szellemi, alaptermészetbeli különbség. Olyan, hogy férfi agy és női agy a valóságban nem létezik, csak az előítéletünk miatt látjuk az embereket annyira különböző természetűeknek a nemük alapján.
Csakhogy nem minden felvételi beszélgetést, teljesítményértékelést lehet hatékonyan úgy lebonyolítani, hogy nem tudjuk a másik nemét, származását, stb. Ilyen esetekben hogy lehet elérni, hogy tényleg a legjobb embereket vegyük fel az adott pozícióba, a legjobban teljesítő embereket értékeljük legjobban, függetlenül bármilyen sztereotípiától? Szerintem úgy, s az álmom az, hogy végre mélyen, ott legbelül is megértjük: a szellemi teljesítménynek, az emberek alaptermészetének semmi köze az adott ember neméhez, származásához, stb. Ha más a tapasztalatunk, akkor az a sztereotípia és a megerősítési torzítás kölcsönhatása miatt van, s ez csak a fejünkben létezik, de nem a valóságban.
Miért lehet, hogy nincs más út, csak a kvóta útja?
Az álmom az, hogy az emberek önszántukból megszabadulnak a sztereotipikus gondolkodásmódtól. Sajnos az álmom nem tűnik megvalósíthatónak, hiszen sokan tagadnak, nem mernek szembenézni önmagukkal.* Ez a hozzáállás hátráltatja, hogy kvóta nélkül is elérjük azt, hogy ténylegesen a teljesítmény, a tehetség számítson.
Ha az álmom nem megvalósítható, akkor sajnos marad a kvóta.
Azonban a kvóta, ha rosszul csinálják, csak megerősíti a sztereotípiát a társadalomban, s ugyan állást kapnak a kvótacsoportbeliek, de elismerést, befolyást nem, hiszen ránézésre feltételezik róluk, hogy csak a statisztika, s nem a tudásuk miatt vannak ott, ahol. Mind a kollégák, mind a tárgyalópartnerek. A pálya, ami eddig 30 fokban lejtett, a rosszul bevezetett kvóta után 60 fokban fog lejteni, s továbbra sem nekik kedvezően. Így, az extra akadályoknak köszönhetően még kevesebben fognak a kvótacsoportból tényleges sikert elérni a munkájuk során.
Ha nehéz a kvótát jól bevezetni, akkor miért lehet érdemes vele próbálkozni? Miért fontos egyáltalán, hogy a döntéshozói pozíciókban az arányok nagyrészt lefedjék a társadalmi arányokat? Azért, mert kiderült, hogy sok, a társadalom számára káros döntés azért születik, mert a döntéshozók csak egy szűk körből kerülnek ki. Ez azért problémás, mert döntéshozóink gyakran akaratlanul is abból indulnak ki, hogy igényeik lefedik a társadalmi igényeket, s ha gondolnak is a többiek eltérő igényeire, azokat mint valami extrát, s nem egyenrangúan veszik számításba. Azaz a döntéshozói homogenitás azért jelent gondot, mert könnyű elfelejteni/nem tudni, hogy milyen a világ egy másik szemszögből, s ezáltal a döntésekkel a legjobb szándék ellenére is kárt okozni a társadalomnak.
Tehát ha nincs más út, a kvóta segíthet, hogy jobb döntések születhessenek. Ha végül a kvóta bevezetése mellett tesszük le a voksunkat, akkor rendkívül fontos a megfelelő tájékoztatás, hogy a kvóta nem azt jelenti, hogy a tehetségteleneknek adnak esélyt, hanem hogy nincs (szinte) minden hely fenntartva a sztereotipikusnak.
A jelenlegi helyzet igazságtalan, mivel nemcsak teljesítmény- hanem sztereotípia alapú is, s ezért a jelenlegi rendszert a kvóta bevezetésével igazságosabbá, teljesítményalapúbbá lehetne tenni. De ennél számomra továbbra is szimpatikusabb megoldás lenne, ha a sztereotipikus gondolkodásmódunkon változtatnánk.
* Abba, hogy ez miért alakult így ki, most nem megyek bele.
