Kikívánkozott belőlem

Én tökéletesen megbékéltem a képességeimmel. Neked miért van bajod velük?

2020. április 16. - Kikívánkozott belőlem

Egy hónappal ezelőtti bejegyzésem néhány kommentelőjétől több tanácsot is kaptam arra nézve, hogy nőként érdemes lenne megbékélnem a képességeimmel, s nem próbálni olyan területen (matek) bizonyítani, amihez nőként egyszerűen nem lehet tehetségem. Az az apróság nem volt zavaró tényező a számukra, hogy az adott bejegyzésem többek között arról szólt, hogy nyertem egy matekversenyt (persze életem során többet is, de a posztban csak arról az egyről volt szó). Azaz a gondom nem az volt, hogy más képességekre vágytam, mint amivel rendelkeztem, hanem az, hogy mások nem fogadták el, hogy mit értem el, s emiatt akadályoztak az előrejutásban. (konkrétan azt akadályozták meg, hogy időben eljussak a díjátadó pódiumáig)

Tehát, bár én tökéletesen megbékéltem a logikai képességemmel, mégis gondom van, az, hogy a társadalom egy része nem békélt meg ezzel. De mi lehet ennek, illetve néhány kommentelőm logikai hibájának az oka? Ezekre a kérdésekre próbálok egy három részes sorozatban válaszolni. Az első bejegyzés a statisztikák jelentésének félreértelmezéséről szólt (röviden: attól még, hogy valami statisztikailag szignifikáns, nem feltétlenül szignifikáns), a második pedig arról, hogy a tudomány és a sajtó is felnagyítva tálalja a társadalmi csoportok közötti különbségeket, s ennek egy ellenszeréről. A mostani, harmadik rész pedig két lehetséges pszichológiai okot taglal.

Hit az igazságos világban 

Az egyik ok, ami miatt talán jobb lehet néhány olvasóm számára azt gondolni, hogy biztosan bennem volt a hiba, az lehet, hogy ez megerősíti az igazságos világban való hitüket: a világ jó hely, igazságos, tehát ha valakinek nem sikerül valami, akkor az biztos az ő hibája. Ez a hit egy hasznos pszichológiai védekező eszköz (leginkább akkor, ha nem vagyunk hátrányos helyzetűek), mert míg a kiszámíthatatlansággal való szembesülés kihívás a léleknek, egy igazságos világ kiszámítható lenne. A gond ezzel az (már persze azon felül, hogy az áldozathibáztatást propagálja), hogy az igazságos világ sajnos csak mese. A világ nem igazságos.

S most egy kicsit elkanyarodok: ami különösen érdekes, hogy kommentelőim egy másik része pont a világ igazságtalanságára hivatkozva utasította el tapasztalatom fontosságát/valóságosságát: a világ nem igazságos, ez van, ezért neked nehezebb lesz eljutni a pódiumig mint másoknak, nincs itt semmi látnivaló / a történeted nyilván kitalált, mert a valóságban kísérőid tudva, hogy milyen a világ, elkísértek volna.

Ha megnézzük, a gondot pont ez a kettősség okozza: egyrészt, mivel a világ igazságtalan, ezért más lehetőségeim vannak, mint egy igazságos világban lennének, azonban a társadalom egy része, arra a hitére alapozva, hogy a világ igazságos, az én hibámnak tudja be, ha valami nem sikerül, s nem gondolja, hogy esetleg a körülmények voltak a ludasak. Ha ez utóbbiak annak tudatában ítélnék meg a belső tulajdonságaimat, hogy a világ igazságtalan is lehet, akkor nem lenne akkora a gond.

A fejtegetésem lehet, hogy egy kicsit bonyolult, így itt egy példa az eredeti blogbejegyzés alapján:

1. Egy igazságos világban nem lett volna nagyobb gond előre jutnom, mint másoknak, így én is időben megérkeztem volna a díjátadó pódiumára.

2. Egy igazságtalan világban, ahol mindenki tudatában van annak, hogy a társadalom diszkriminál, a díjátadó vezetője ennek tudatában nem engem okolt volna a késésem miatt, illetve a késésem sem történt volna meg, hiszen akkor a kísérőim sem feltételezték volna, hogy nekem is ugyanúgy sikerülhet egyedül előrejutnom, mint a többieknek, s így elkísértek volna

1 + 2: A kettő keveréke miatt azonban, miközben az előrejutás nehezített volt számomra a külső körülmények miatt, a kísérőim nem feltételezték, hogy segítségre lenne szükségem az előrejutáshoz, illetve a díjátadó vezetője végül engem okolt a késésem miatt.

Tehát, sem egy olyan világban, ahol nincs diszkrimináció, sem egy olyan világban, ahol mindenki diszkriminál, nem hibáztattak volna engem egy olyan dolog miatt, amiről nem tehettem. Viszont, mivel a való világban sokféle gondolkodásmód jelen van, de ezt nem mindenki veszi figyelembe, ezért megesik, hogy az embert igazságtalanul kezelik, bár a maga szempontjából mindenki igazságosan járt el. Azaz emiatt gyakran olyanok is hozzájárulnak a diszkriminációhoz, akik egyébként igencsak ellenzik azt.

Kognitív disszonancia kerülése

Visszatérve az eredeti témára, néhány olvasóm talán azért követhetett el ilyen könnyen logikai hibát, mert a blogban megosztott történet nem illeszkedik a(z igazságos) világról kialakított képébe, ami kognitív disszonanciát okozhat. A kognitív disszonancia szorongást kelthet, így az ember természetesen csökkenteni próbálja. 

A kognitív disszonanciát többféleképpen csökkenthetjük. A legegyszerűbb módja talán az, ha az új információt lesöpörjük az asztalról, a véletlennek tudjuk be vagy hamisnak címkézzük, így nem kell vele foglalkoznunk. Ez gyors és hatékony, csak sajnos nem segít a világ jobb megismerésében, s rosszabb esetben akár veszélyes következményei is lehetnek, azon felül is, hogy sokan kiröhögnek a begyöpösödöttségünk miatt.

Ha szeretnénk valós képet alkotni a világról, akkor azt úgy tehetjük, ha leellenőrizzük a régi és új információnk, tudásunk hitelességét, s ez alapján hozzuk meg a döntést, hogy melyiket fogadjuk el. E folyamat során figyeljünk arra, hogy a tudományos világ és a sajtó jelenlegi működése miatt sok olyan információ jut el hozzánk, ami a társadalmi csoportok közötti különbségeket nagyítva tálalja, illetve arra is, hogy ne keverjük össze a statisztikailag jelentőst a jelentőssel.

Azaz a kognitív disszonanciát kétféleképpen csökkenthetjük: vagy a világról szerzett információt igazítjuk a világról már kialakított képünkhöz, vagy a világról alkotott képünket igazítjuk a világról szerzett információhoz. S ugyan könnyebb engedni a sajtó befolyásának és megmaradni a világról kialakított hitünkben, (mint néhány kommentelőm tette) de ez nem segít a világ tényleges megismerésében, a jól informált döntések meghozatalában. Röviden: bár hihetjük azt, hogy a Föld lapos, attól még nem lesz az.

Ezért zavarhat össze néhányakat az, hogy nő vagyok és van tehetségem a matekhoz

Összefoglalva, néhány kommentelőm azért írhatott ekkora logikai csacskaságot, mert sok, a nemek közötti agyi különbséget elemző tudományos kutatás félreérthetően van tálalva, ráadásul a statisztikai adatokat is könnyű félreértelmezni, s így könnyen ki lehet alakítani egy téves képet a világról. S amikor a való világ ellentmond a róla kialakított képünknek, az stresszt okozhat, ami zavaró hatású. Bár ezt az ellentmondást, s a vele járó stresszt többféleképpen fel lehet oldani, néhány kommentelőm a könnyebb (de hamis) utat választva a valóságot vetette el ahelyett, hogy a valóságról kialakított képét igazította volna a valósághoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://kikivankozottbelolem.blog.hu/api/trackback/id/tr8215576820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2020.04.16. 21:49:45

Szia

- ha nehézség áll előtted az legalább megkeményít és gyorsabban tanít.
- pontosan abban a helyzetben vagy amit képességeid, tetteid, motivációd alapján érdemelsz.
- egyik lányom matek >tehetség (hasonló gondokkal). Neki (is) csak ezt tudtam ajánlani: a férfiak és a férfivilág primitív és egyszerű. Ha lányként hátrányban vagy, fordítsd az előnyödre.

Kikívánkozott belőlem 2020.04.16. 22:23:52

@tireless treehugger: köszönöm a kommentet. "pontosan abban a helyzetben vagy amit képességeid, tetteid, motivációd alapján érdemelsz" - ez az igazságos világba vetett hit egyik megfogalmazása, ami nagyon nem igaz, lásd: divany.hu/szuloseg/2018/03/25/igazsagos_vilag/ divany.hu/eletem/2014/08/25/nem_mindenki_tehet_a_sorsarol/. Szerencsém vagy szerencsétlenségem, hogy eddigi életem során nagyon sok különböző helyzetbe kerültem, s ezek alapján is állíthatom: a környezet hihetetlen fontos, s az ember nem mindig tehet a sorsáról (se a fentről, se a lentről). Inkább azt tanácsolnám: a világ nagy, ha nem tetszik egy helyzet, nem érdemes alkalmazkodni, inkább érdemes olyanokat keresni, akikkel jól lehet együtt dolgozni/lenni. Persze ha sehol sem jó, akkor lehet, hogy a gond nem kívül, hanem belül van, tehát ez a tanács akkor érvényes, ha az ember már rendet rakott belül.

A világról úgy általában: azt érzem, hogy nagyon elembertelenítettük a karrier-világunkat, leginkább azért, mert komolyan vettük azt a modellt, hogy az ember önző/racionalista. Ugye, ha mindenki az, akkor én sem akarok balek lenni, s lemaradni, de biztos hogy mindenki az? Szerintem ez egy nagyon helytelen világkép, egyfelől, mert nem igaz, másrészt, mert mivel az embert a világképe is formálja, biztos hogy embertelenebb embereket szeretnénk? Ha nem, akkor miért tanítjuk ezt a világképet tinik sokaságának (lásd bevezetés a közgazdaságtanba stb tárgy az egyetemen)? Erről is szeretnék majd írni egy bejegyzést.

Kikívánkozott belőlem 2020.04.16. 22:59:29

@tireless treehugger: "egyik lányom matek >tehetség (hasonló gondokkal)." - kitartást és sikert neki innen is! S ami fontos: a hiba nem az ő készülékében van.
Egy olyan világért szeretnék dolgozni, ahol ez a mondat valahogy így hangzana: "egyik lányom matek >tehetség (hasonló örömökkel/büszkeséggel)." Hiszen egy tehetségnek örömöt/büszkeséget kéne okoznia. Remélem majd harminc év múlva ugyanúgy érthetetlen/elképzelhetetlen lesz az eredeti mondat, mint most sokak számára, hogy milyen volt az élet internet nélkül.

tireless treehugger 2020.04.16. 23:20:19

@Kikívánkozott belőlem:

Én örülök neki hogy így alakul, teher alatt nő a pálma, legyen neki automatikus hogy a nagy célokért és sikerért többszörösen meg kell dolgozni. Aki szárnyalni akar az ne nyekeregjen hanem tanuljon meg repülni. Végeredményben megéri.
Mondjuk azt is mondtam hogy csak addig csinálja amíg élvezi a kihívást, ha elveszti az érdeklődést forduljon másfelé. Egyik ajtót becsukja aztán rengeteg másik várja, matematika egy univerzális kulcs, a világ összes ajtaját nyitja.

Kikívánkozott belőlem 2020.04.16. 23:45:41

@tireless treehugger: köszönöm a választ! Hát, nem értek egyet azzal, hogy jó a kettős mérce, miért kéne valakinek ugyanazért többször annyit letennie az asztalra, mint másnak? (s milyen érzés a másiknak, hogy ő feleannyiért többet kap? - Az ember (s az állat) általában nem jól reagál az igazságtalanságra) Mindenesetre örülök, hogy másról beszélünk. Nekem olyan gondjaim voltak középiskolában, hogy a matektanárom minden évben meglepődött, hogy véletlenül milyen jól szerepeltem az adott évi versenyen, majd az utolsó évben tett róla, hogy ilyen meglepetés ne érje: elfelejtette (!) továbbküldeni a dolgozatomat. Az évek során azt is kérte, hogy fogjam vissza magam matekból, mert szegény fiúknak elveszem az önbizalmát, én hülye pedig próbáltam megfelelni a kérésének. Mindenkinek jobb lett volna, ha elmegyek a suliból, de én magamban kerestem a hibát, s próbáltam alkalmazkodni. Hiba volt.

Egyébként egy hihetetlen jó ember, mindenféle díjat is kapott, hogy milyen jó tanár, s az emberségét is mutatja, hogy 25 éves koromban leült velem a történteket átbeszélni, s végül bocsánatot kért a hibájáért. Nem sokan tették volna ezt meg.