Kikívánkozott belőlem

Hasonlóságindex: hogy ne csak a különbségekre figyeljünk

2020. április 09. - Kikívánkozott belőlem

Egy hónappal ezelőtti bejegyzésemhez sok elgondolkodtató hozzászólás érkezett, elgondolkodtatóak leginkább azért, mert tipikus gondolkodásbeli hibákat mutattak. Egy három posztos sorozatban ezekre szeretnék részletesebben válaszolni, kicsit abban a reményben, hogy olvasóim innentől ritkábban fogják ezeket a logikai hibákat elkövetni. Az első rész itt érhető el, s a statisztikák helyes értelmezésével foglalkozik, a jelenlegi pedig a második rész, ami nagyrészt Julie A. Nelson angol nyelvű blogbejegyzésén alapul, s ami azt mutatja be, hogy hogyan számolhatunk hasonlóságot, s hogy ez miért fontos.

Probléma: a társadalmi csoportok közötti különbségek felnagyítása

A tudomány és a hírközlés is a társadalmi csoportok különbözőségeire koncentrál, ezáltal felnagyítja a csoportok közötti vélt különbségeket, s így az emberekben a hasonlóságérzet helyett a különbözőség-érzetet erősíti. Holott sokkal jobb lenne a társadalmunknak ha igazabb képet kapnánk a valóságról, hiszen akkor (azon kívül, hogy nem lennénk félrevezetve) kevésbé lennénk megosztva, s jobban összetartanánk.

A valóság az, hogy az emberek rendkívül sokszínű egyéniségek, s a csoportokon belül általában nagyon nagy különbségek vannak. Férfi és férfi között, szegény és szegény között sokkal nagyobb lehet a különbség, mint férfiak és nők között, vagy szegények és gazdagok között. 

Persze, ha belegondolunk, ez nyilvánvaló. Azonban a társadalomtudományi kutatások, s ezáltal a sajtó is a csoportok közötti különbségekre fókuszál és elhanyagolja a hasonlóságokat, ezáltal felnagyítja a különbségek érzékelt mértékét a csoportok között, amivel tovább erősíti a sztereotípiákat. Ezt Julie A. Nelson egy 2017-ben megjelent könyvében részletesen is bemutatta.

Kritizálni könnyű, de hogyan lehet ebből kilépni? Julie A. Nelson válasza többek között: a hasonlóságindex. A hasonlóságindex (angol neve és rövidítése: Index of Similarity - IS) a két eloszlás közötti átfedés mértékének könnyen kiszámítható és érthető mértéke. Részleteket Julie A. Nelson blogjában lehet olvasni, itt csak egy, a blogjából kiemelt példán mutatom be a hasonlóságindex használatát.

Egy példa a hasonlóságindex használatára

Tegyük fel, hogy megkérdezünk ugyanannyi férfit és nőt arról, hogy szeretnek-e táncolni vagy sem. Tegyük fel, hogy a nők 70%-a, míg a férfiak csak 40%-a válaszolja azt, hogy „Igen.”. Mivel a 70% nem egyenlő a 40%-kal, le lehet vonni azt a következtetést, hogy „A nők jobban szeretnek táncolni, mint a férfiak”. De vajon van hasonlóság a férfiak és nők táncoláshoz való hozzáállásában? A válasz: igen!

A hasonlóságindex (IS) a két eloszlás közötti átfedés mértékét méri, vagyis az egyik csoport azon tagjainak arányát, akiknek a viselkedése megegyezik a másik csoport tagjainak viselkedésével. Az IS értéke 0%, ha az eloszlások egyáltalán nem fedik egymást, és 100%, ha az eloszlások teljesen azonosak. Ezen szélsőséges értékek között a különbség és a hasonlóság a két csoport között egyszerre jelen van.

Visszatérve a példánkra, ha a nők 70%-a szeret táncolni, ez azt jelenti, hogy a fennmaradó 30% nem. Ez utóbbi nők könnyen párosíthatók a megfelelő férfiakkal. Hasonlóképpen, a táncolni szerető férfiak 40%-a könnyen párosítható a szintén táncolni szerető nőkkel. Összességében az átfedés a két eloszlás között, azaz az IS, 70%. A különbség mértéke a fennmaradó 30%. Kijelenthetjük, hogy ez a két csoport inkább hasonlít, mint különbözik. 

Ha egy kutató egyszerűen azt állítja, hogy „A nők jobban szeretnek táncolni, mint a férfiak”, anélkül, hogy a hasonlóságot is megnevezné, félreértések merülhetnek fel. Hiszen ebből a mondatból arra következtethetnénk, hogy a két csoport teljes mértékben különbözik, azaz a hasonlóságindex = 0%. Ez a „Mars kontra Vénusz” nézethez vezethet (John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek - című könyve alapján), azaz azt hihetnénk, hogy a férfiak és a nők annyira különbözőek, hogy már-már más bolygón laknak. Pedig azt, hogy két csoport különbözik, bármikor kijelenthetjük, amennyiben a hasonlóságindex ≠ 100%. Azaz, amikor csoportok közötti különbségekről beszélünk, akkor gyakran a "Mars kontra Vénusz" helyett inkább az "Észak-Dakota kontra Dél-Dakota"* kifejezés van közelebb az igazsághoz: ugyan van némi különbség a két csoport között, de inkább hasonlítanak, mint különböznek. 

A hasonlóságindex haszna

Mivel az agyunk egyébként is könnyen kategorizál és sztereotipizál, ha senki nem hívja fel a figyelmünket a csoportok közötti hasonlóságra, hajlamosak vagyunk a ténylegesen létező különbséget rendkívüli mértékben felnagyítani. Ennek, azaz a hasonlóság elhallgatásának a valós életben rendkívül káros következményei lehetnek. Csak egy példa: a kockázatvállalás nemek közötti különbségeit vizsgáló kutatók rendre azt állították, hogy a nemek között "alapvető különbségeket" találtak (s kutatások, döntések születtek ez alapján) – miközben az ugyanazon adatok alapján számított hasonlóságindex gyakran meghaladta a 90%-ot. S szerintem hasonló okokra vezethető vissza az, hogy néhány olvasóm annyit tudva rólam, hogy nőből vagyok és nyertem egy matekversenyt, azt tanácsolta, hogy fogadjam el, hogy nőként nem lehet a matekhoz tehetségem, azt gondolván, hogy alapvető különbségek vannak a nemek között, ami jobban meghatározza, hogy mihez érthetek, mint egy tanulmányi versenyen elért eredmény.

Talán, ha a különbségek megemlítése mellett megemlítenénk a hasonlóságot is, akkor kevésbé vezetnénk félre az embereket, s nem kreálnánk szakadékot olyan csoportok közé, amelyek között egyébként nem volt, hiszen jól tudjuk, hogyha az emberek bizonyos dolgokat valóságosnak tekintenek, akkor ezek, következményeiket tekintve, valóságosak lesznek, másként fogalmazva: a társadalomtudományok képesek arra, hogy megváltoztassák a társadalmi valóságot oly módon, hogy hatással vannak az emberek nézeteire. Persze jobban hangzik az, hogy "alapvető különbséget találtunk két csoport között", mint az, hogy "alapvető különbséget találtunk két csoport között, aminek a hasonlóságindexe 90%", de csak ez utóbbi nem félrevezető.

Amíg a sajtó és a tudomány nem alkalmazkodik az új rendszerhez, addig nekünk, olvasóknak marad a feladat, hogy amikor csoportok közötti különbségekről olvasunk, akkor a hasonlóságindexet is odagondoljuk, s amennyiben tudjuk, ellenőrizzük az értékét az elérhető adatok alapján. Persze csak akkor, ha kíváncsiak vagyunk a valóságra.

 

* Próbáltam jobb, magyarosabb példát találni, de nem sikerült. Ha valakinek van ötlete, kommentben szívesen várom!

A bejegyzés trackback címe:

https://kikivankozottbelolem.blog.hu/api/trackback/id/tr9315598364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2020.04.10. 18:00:40

Az élet kérdéseit nem lehet kiemelt pontokon keresztül megérteni.
A táncolási példa feldolgozása nekem nem kielégítő, a tánc szeretetéhez annyi minden kapcsolódik és ezek közül annyi minden személyes (genetika, családi háttér, közösségi háttér, tapasztalat, vágyak, lehetőségek, ... ) hogy amikor egy szimpla kérdéssel próbáljuk megmagyarázni (igen/nem) akkor félrevezető eredményt kapunk.

nem akarom megbántani a matematikusokat, de az ő egyszerűsített elképzeléseik csak háttéranyagot adnak a szociáltudományokban jártasabb (és ezáltal szélesebb látóterű) szakembereknek. A matematikus kb olyan mint fényképezőgép (a mikroszkópon), pillanatfelvételt készít egy adott (kisebb/nagyobb) részletről.

Kikívánkozott belőlem 2020.04.10. 19:17:59

@tireless treehugger: köszönöm a kommentet!

Azzal teljesen egyetértek, hogy a dolgok sokkal összetettebbek, s persze a hasonlóságindexet is lehet sokkal bonyolultabb helyzetekre alkalmazni, csak akkor nehezebb elmagyarázni közérthető nyelven. Amiért viszont szerintem a hasonlóságindex különösen fontos és hasznos, az az, hogy mérhetővé és láthatóvá teszi a csoportok közötti hasonlóságot is, miközben eddig leginkább csak a különbségekről beszéltünk, amivel felnagyítottuk az érzékelt különbségeket, ami társadalmilag káros folyamatokat erősített. Pedig az igazság az, hogy nagyon nagy a hasonlóság a társadalmi csoportok között!

Például sokan a tudományos kutatásokban (vagy a címeikben...) bízva úgy gondolták, hogy egy adott illető neme jól előrejelzi, hogy mennyire kockázatkerülő. Pedig ha megnézték volna a hasonlóságindexet, akkor máris rájöttek volna arra, hogy ugyan kimutatható némi különbség a két nem nagy átlaga között, de akkora az átfedés (illetve a csoportokon belüli változatosság), hogy a nem nem megbízható előrejelzője ennek a viselkedési mintának.

Ui: "nem akarom megbántani a matematikusokat, de az ő egyszerűsített elképzeléseik " - :) szerintem nagyon leegyszerűsített elképzelés, ha úgy gondolkozunk, hogy a matematikusoknak egyszerűsített elképzeléseik vannak. Tapasztalatom szerint van olyan, akinek igen, s van, akinek nem. Egyébként a hasonlóságindexet egy közgazdász találta ki.