Ezt a bejegyzést már régóta elkezdtem írni, de aztán vázlatként élte vidám életét, máig. (a címen kívül mindent törölhettem is, mert már nem aktuális) Azért posztolom mégis, mert a Time címlap nagyon kiakasztott. És nem, nem az a bajom, hogy Greta Thunberg az év embere, hiszen tényleg nagyon sokat segített a környezetvédőknek, a fenntartható fejlődésért munkálkodóknak: míg eddig inkább kinevettek minket, a segítségével a társadalmi támogatás érezhetővé vált, s láss csodát, még az Európai Parlament is klímavészhelyzetet hirdetett, az Európai Bizottság pedig bejelentette az Európai Zöld Megállapodást. Szóval nagyon nagy köszönet száll neki innen is!

Nem a választott emberrel, hanem a hozzá társított szlogennel van gondom: a fiatalság ereje. Nem, nem a fiatalság erejéről van szó, hiába hallhatjuk mindenhonnan a hasonló szövegeket, mint: Klímasztrájk: a legfiatalabb tüntetés, Az idős emberek nem érthetik, A fiatalok vigyáznak a bolygónkra; bár a csapból is ez folyik, attól még nem lesz igaz. Nem a fiatalság ereje, hanem a társadalmi, civil erő mutatkozott meg, az, hogy nem kell követnünk a nagypolitika szabályait, nem kell betagozódnunk, hanem lehet egyértelműen, minden köntörfalazás nélkül is beszélni, sőt, úgy érdemes.

Mi, hétköznapi emberek tehát nem vagyunk tehetetlenek, pláne, ha összefogunk, azonban nagyon könnyű minket megosztani. Dühös vagyok a Time magazinra, mert Greta Thunberg ellenében pont ezt tette, ráadásul az őt éltető címlapon. Greta ugyanis nem a fiatalság erejét mutatta meg, hanem a társadalmunk, a civilek erejét, azt, hogy bárki tehet egy szebb világért, nemcsak helyi szinten, hanem ha kitartunk és jól csináljuk, a nagypolitika is meghallja a hangunkat.

A szebb jövőért mindenki tehet, s aki már tesz is, annak köszönet!